Rögtön meg is magyarázom a címet, persze csak a második felét. Herr Paprika mamájától kaptunk egy igazán kellemes külsejű füstölt makrélát, aminek először örültünk, aztán örültünk, majd megbeszéltük, hogy jaj de nagyon jó vacsora lesz belőle, aztán beraktuk a hűtőszekrény fiókjába. Az nem igaz, hogy megfeledkeztünk róla, vagy kiszerettünk belőle, egyszerűen nem akart jönni az az este, az az ötlet, szóval a szegény hal türelmesen várt, várt és várt. A történet viszont nem egy szomorú makréláról fog szólni, ugyanis nagy nehezen sikerült összehoznunk a "minden jó, ha jó a végét".
Sütöttem egy, azaz két tönkölylisztes bucit, nem találtam nekik jobb nevet, ha tudnak, szóljanak. Készült egy tormás zellerkrém, ráadásként pedig szüreteltem salátát az erkélyen, és készen volt a vacsora. A salátaültetést ajánlom mindenkinek, ha megkapják a vízadagjukat, nagy lelkesedéssel nőnek, és remek érzés tud lenni, amikor este letéphetünk néhány levelet mondjuk a szendvicsünk tetejére.
A makrélás buci teljes siker volt, Herr Paprika közölte, lehetne gyakrabban ilyen vacsora. Nem bánom.
Itt a vége, jön a hal.
Tönkölylisztes buci tormás zellerkrémmel, füstölt makrélával
25 dkg tönkölyliszt
2 dkg friss élesztő
só
olívaolaj
egy közepes zellergumó fele
2 dl tejföl
torma (kb. 3 centis darab)
só
egy füstölt makréla (közepesen nagy)
néhány salátalevél
Az élesztőt másfél deci langyos vízben felfuttatjuk. A lisztet egy mélyebb tálba szórjuk, meglocsoljuk kb. egy evőkanál olívaolajjal, szórunk rá egy kevés sót, majd a közepében kialakítunk egy mélyedést, beleöntjük a felfuttatott élesztőt, majd elkezdjük összedolgozni a liszttel. Belisztezett kézzel addig gyúrjuk a tésztát, amíg szép egynemű nem lesz, akkor golyót formálunk belőle, megszórjuk liszttel, a tálat letakarjuk, és meleg helyen kb. egy órán át hagyjuk kelni a tésztát.
A zellergumót meghámozzuk, elfelezzük, a felét lereszeljük. A tormát ugyancsak meghámozzuk, majd lereszeljük. Egy tálkában összekeverjük a zellert, a tormát és a tejfölt, kicsit megsózzuk, majd kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
A megkelt tésztát belisztezett felületen kicsit átgyúrjuk, majd elfelezzük, és két kb. 20 centi hosszú rudat formálunk belőlük. Egy tepsit kivajazunk, tehetünk bele sütőpapírt is, elhelyezzük a két bucit, majd megkenjünk őket még egy kevés olívaolajjal. 170 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük őket.
Akkor nincs más hátra, szendvicsezünk. Vágjuk a bucikat a nekünk tetsző formára, tetejükre kevés vagy sok zellerkrém, aztán makréla (bőr, szálka nyilván nem kell), végül egy-két salátalevél. Harapjunk egy nagyot!
Péntek van, jön tehát a megszokott búcsú. Mindenkinek remek hétvégét, szívjanak friss levegőt, egyenek, igyanak, lazítsanak. Én is így teszek majd.
Imbisz is pihen, jövő héten jelentkezik újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése