Gdansk másodszor: eszünk

A tegnapi városnézés után ma tehát végre imbisz fellélegzik, mert nem lesznek újabb házak, hajók és egyebek, az asztalra koncentrálunk. De csak egy ideig. Írtam már a lengyel konyháról korábban, az akkori benyomásaim mit sem változtak, a levesek kiválóak, a bigos nyáron is jó, a pierogra nem tudok ráunni, és boltba járni igazán remek, mert csak lassan laposodik a pénztárcánk. Következzenek most tehát a Gdanskban szerzett élmények (a hét összes eszem-iszom képe itt), mert lesz még szó evésről, de akkor máshová megyünk.

Reggelente a sarki boltban vásároltunk, hogy utána mindig ugyanazt a játékot játszuk el. Mennyi is mondjuk 10 dkg pástétom zlotyban és forintban? Na és ha otthon venném? Viccesen elszomorító eredmények, szóval ugyanakkora összegből a magyar szatyor sokkal üresebb marad. Azután alkalmanként megettünk egy rózsalekváros fánkot, és átugrottunk a miérteken. 

Gdanskban bárhol könnyű jól és olcsón megebédelni, de a kedvenc a tejbár, ami egészen hihetetlen módon a város sétálóutcájában egy régi házban van, kint terasz, bent emelet és céklaleves 280 forintért. A tejbár egy közismert és szerintem a legtöbb városban megtalálható lengyel étkezde, házias konyha, reggeli, ebéd és jajj de szeretnék ilyet itthon is árak. Táblán a napi ételek, tálca a kézbe, de nehéz választani, és nem csak azért, mert minden lengyelül szerepel, szerencsére Oszi fordít, kérdez és magyaráz, igazából így neki a legnehezebb dönteni. Az első képen csülök és surówka (póréhagyma és káposzta, apróra vágva, reszelve, ízesítve), Herr Paprika egyik ebédje. Én persze először bigost ettem, és hát most nevethetnek, fél 12-kor. No nem éjfél előtt. Legközelebb káposztás, gombás pierog, előtte zurek, Herr Paprika előtt zurek, utána hússal töltött krumpligombóc. Kellett az energia, néha fújt a szél. 

Ettünk persze halat is, ha már a tengernél, akkor ez igazán természetes, tőkehal, laposhal, nyelvhal, lazac és balti-tengeri fajta, amit nem sikerült lefordítanunk, szinte mindenütt. Valamilyen vékony lisztes bunda, hirtelen sütés, mellé sült burgonya és surówka mindenféle formában. De a halakra még visszatérek a víz mellett.

Az egyik legjobb ebédet egy pierogra specializálódott étteremben ettük, az étlapon úgy tizenöt különböző típus szerepelt, a hagyományos húsos, orosz, káposztás mellett számomra sok újdonság, borjúhúsos, lazacos, Oszi örömére édes és gyümölcsös, de még véres hurkával töltött is, amit Herr Paprika nyilván kipróbált. Volt lehetőség négy különböző pierogból összeállítani a tányért, született tehát négyféle kombináció, és egy jegyzet, hogy könnyebb legyen Oszinak a rendelés:

 Az én tányéromon erdei gombás, vadhúsos, egy húsból, mogyoróból és mazsolából álló töltelékkel töltött, és egy kásával, füstölt szalonnával töltött. Itt látható az első és a harmadik:

Volt még nagyon jó, nem dokumentált lengyel máj, karamellizált hagymával, almával sütve, amiért hálám Herr Paprikáé, mert ő választott, placki (burgonyás lepény) fokhagymás tejföllel, nem igazán fotogén céklaleves pohárban, és a városban mindenhol kapható, hosszú és még hosszabb gombás melegszendvics, amiről ugyan van fotó, az egyik végét Herr Paprika eszi, a másikat én, de ezt inkább most nem tenném közzé.

Mi más is jöhetne a végén, ittunk is persze, voltak új sörök, új vodkák és a jól ismert veszett kutya. Na zdrowie!

Folytatás holnap, irány a tenger.