Ma tehát sültpaprikakrém, de előtte egy jó hétvége három pontban, amit valami nagyon ijesztő és váratlan megpróbált elrontani a végén, de már átléptünk rajta, szóval erről nem esik szó. Lehet, hosszú leszek, receptre várók csak ugorják át a bevezető szövegemet. Az első pont a hajam, amiről nem szoktam beszélni, de most kivételesen mégis. A lábtörés utáni operáció nemcsak engem, de a hajszálakat is megviselte, járás nélkül viszont ugye meglehetősen nehéz profi olló közelébe jutni, aztán valahogy fontosabb volt a gyakorlás, így a lengyel utazás előtt Herr Paprikát kértem fel, ő vágott, a haj fellélegzett. Én elégedett voltam, de azért szombaton a piaci látogatás előtt hirtelen úgy döntöttem, meglátogatok egy fodrászt, és higgyék el, utána egészen felvidult a szervezet, jó kedéllyel vásároltam.
A második pont egy ugyancsak régóta nem próbált tevékenység volt, elmentünk moziba. Most már egészen jól ülök órákig egy helyben, ennek örömére háromszor is filmet néztünk, mert a Szemrevaló fesztivál 100 forintos jegyára meglehetősen ösztönző volt, a kasszánál össze is mosolyogtunk a jegyeladóval, amikor 16 belépőért 1600 forintot fizettem. Persze nem csak magunknak, de azért még megnézünk kettőt. Az Almanya kifejezetten tetszett, sokat nevettem, kicsit könnyeztem, a filmet bemutatják elvileg decemberben, bátran ajánlom, aztán legfeljebb emlegetnek majd a sötétben. Szombat este A kandúr volt soron, benne Bruno Ganz, miatta érdemes volt, hogy rövid legyek. Tegnap egy kedves történet, Nagyon közel címmel, amolyan kellemesen szórakoztató film, hétvégi levezetésnek bevált. Eddig tehát nem volt nagy tévedés, remélem, maradunk ezen a vonalon.
Végül a harmadik pont, a vasárnapi gyalogpróba vagy próbagyaloglás. Az év kezdetén nagyon jól álltunk neki az idei kéktúrázásnak, azután a láb ugye feladta egy időre, az erdőt pedig elkerültük. Úgy éreztem, itt az ideje próbálkozni, ha csak néhány kilométert is, és hogy ne húzzam sokáig, összességében jól vizsgáztam, felfelé egészen sokáig bírta a tüdő és a láb, lefelé azért volt bizonytalanság, na jó, igazából meredt tekintettel koncentráltam, nehogy megcsússzak, de talán az elmúlt hónapok után értik, hogy miért, de kezdésnek nem volt rossz, aztán remélem, így tovább, és októberben jók lesznek a hírek.
Itt a vége, köszönöm, ha bírták, jönnek a paprikák.
Sültpaprikakrém
8-10 paprika vegyesen (főleg kápia)
4-5 tk sűrű joghurt
római kömény
citrom
szezámolaj
só
(őrölt chili)
A paprikákat megmossuk, szárazra töröljük, majd egy alufóliával kibélelt tepsibe rakjuk egy más mellé, villával kicsit megszurkáljuk. A sütőt 180 fokra állítjuk be (légkeverés), és a paprikákat úgy 20-30 percig sütjük, közben néha óvatosan átforgathatjuk őket. A cél, hogy a végén megfeketedjen egy kicsit a héjuk. Az elkészült paprikákat egy nylonzacskóba rakjuk, majd a végét becsomózzuk, hogy bent maradjon a gőz. Várunk úgy 10-15 percet, ennyi idő alatt meglazul a paprikák héja, majd jön a legrosszabb rész. Óvatosan, hogy a kezünk ne bánja, minden egyes paprikának lehúzzuk a héját, eltávolítjuk a csumáját és a magjait, majd egy mélyebb tálba rakjuk. Ha elkészültünk, adunk a paprikákhoz 4-5 teáskanál natúr joghurtot, majd simára turmixoljuk. Most a legjobb rész, fűszerezünk. Egy tk római kömény, kevés citromlé, só, végül pedig egy tk szezámolaj. Alapos keverés, kóstolás, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Az én paprikáim között akadt csípős is, amit enyhén átvett a krém is, ha esetleg vágynak rá, akkor akár egy kevés őrölt chili vagy cayenne bors kerülhet bele ráadásként. Hozzá lepény, pita, ahogy csak szeretnék.
Ha az eleje ma hosszú, akkor rövid a vége, a paprikakrém sikeres volt, kicsit csípős és savanykás, a szezámolajtól és a római köménytől pedig éppen eléggé fűszeres. Persze egy szabadban grillezett paprikaadagból még jobb, de ezt most nehezen tudtam volna megvalósítani.
Végül még egy vasárnapi erdő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése