A hétvége szeptemberi júliusát úgy éltem meg, mintha ráírták volna a nevem egy borítékra, és abban elküldték volna nekem, ha már a másfél láb miatt a nyár most leginkább elmaradt, legalább utólag legyen egy érzés, ha pót is, de majdnem igazi. Köszöntem, örültem, átvettem. Igazából persze nem én voltam a főszerepben, még Herr Paprika elnyúló születésnapját ünnepeltük a szülőkkel, volt szüreti fesztivál, bor, pálinka, esti főzés, teraszon vacsora, sok beszéd, sok nap, kert, Grafit, szabadstrand. Most itt néhány részlet.
Szombaton Agárdi Szüret (itt még képek), családi felvezető programként kiváló volt, a pálinkafőzdében már jártunk, a helyi borászokat azonban nem igazán ismerjük, hát itt volt a lehetőség. Napsütés, jó hangulat, nem volt belépő és tömeg, kóstoltunk viszont jó borokat, murcit és pálinkát is persze, megettem életem eddigi legjobb kenyérlángosát, puha tészta, sok tejföl és sajt, fokhagyma, hagymás szalonna és elmaradt fotó. Pontytepertő házi ketchuppal és harcsa halászlé, de mielőtt becsülni kezdik a mérhetetlen étvágyamat, elárulom, négyen ettünk minden adagot. Ültünk, beszéltünk, ettünk, koccintottunk, telt az idő, de milyen jól.
Este főzés, összerakott ötletek után borjúszeletek sültek, azután párolódtak borban, mellettük zsálya, rozmaring és néhány gerezd fokhagyma, Herr Paprika pedig a születésnapi vacsorájára erdei gombás polentát főzött, mert szereti töretlenül. Mi nem kevésbé. A megmaradt miniatűr adagot sikerült fotóra menteni, ha valami nem húzza a számítást keresztbe, akkor láthatják még imbiszen. Az este amúgy igazán vidám hangulatban zajlott, sokáig a teraszon ülve, és ugyan a sötétségben már megéreztük a szeptemberi hűvösséget, viszont a szúnyogok lezárták már a szezont, hát így rendben a valamit valamiért.
Másnap reggel tojás, kalács, Éva baracklekvárja, ki az álmosabb két kávé után, én próbálom sétával lemozogni a lehúzó erőt a kertben. Hirtelen felbukkanó macskák, a magról nevelt, aztán elajándékozott chilik hatalmasra nőttek, a cukkini még nem unta el, pirulásra váró zöld paradicsomok, kevés sárguló levél és megnyugtatóan sok virág. Lassul az ősz, vagy nyúlik a nyár.
Ha már szeret az idő, akkor úszni kell, de nem mindenki gondolkodik így, a strand bizony zárva, hát akkor tovább, szabad szakasz, sok horgász, néhány napozó, kis ráhatás után azért már a vízben, hideg, hideg, tempó, két oldalt a nádast látom, már nem fázom, mégis jó volt lemerészkedni a csúszós lépcsőn. Azután fekvés a nap alatt, jön a szín és a D-vitamin, a parton két vidám kutya, egyik a vízben, figyel mindenki, a horgász, a napozó, az úszó, de hogy jön majd ki a négylábú, végül gazda, nyakörves segítség, rázkódik a bunda, repül a víz. Mi nappal töltve indulunk vissza, és még mindig történik valami jó, megsülnek a szomszédtól kapott keszegek. Terasz, eszünk, miért is nem tudom visszatekerni a napokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése