Koccintós szombat, már délelőtt a vacsorára gondolunk, maradunk, megyünk, főzünk, vagy rendelünk, növekvő tanácstalanság. Éva aztán megold, előkerül a borjú a hűtőből, akkor a maradunk, főzünk, eszünk verziót választjuk. Legyen borjúbécsi. De mi lenne, ha polentáznánk, veti fel Herr Paprika. Jó, de ez így összeférhetetlen, módosítsunk. Bécsi távozik, borjú marad, és persze a polenta is. Gondolkozunk. Kertben ott a rozmaring, a ládában nő zsálya is, pincéből hozunk bort, kosárból veszünk ki fokhagymát, sütünk, felöntünk, dobunk, lefedünk, várunk, várunk, majd a végeredményt teszteljük, persze akkor már úgyis mindegy, mindenki éhes, szóval megesszük, nincs kérdés. Jó lesz? Jó lesz.
Herr Paprika a gombás polentát főzte szokásos kedvvel és alapossággal, Éva pedig a borjút készítette a vázlatok alapján. Én voltam az elméleti személy, a kukta, a rozmaringszedő és a fokhagymavágó. Közben jöttünk, aztán mentünk, leültünk, felálltunk, kimentünk, bejöttünk, szagoltunk, elképzeltünk, poharat emeltünk, vártunk. Azután elkészültünk, kikapcsoltunk, tálaltunk, kóstoltunk, értékeltünk, koccintottunk, beszéltünk, ismételtünk, a polenta meg majdnem teljesen elfogyott. Itt a vége, főzünk.
Zsályás-rozmaringos borjú gombás polentával
50-60 dkg borjúkaraj
2 ág rozmaring
1 marék zsályalevél
4-5 gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor
olívaolaj
11 dkg kukoricadara
1 marék vegyes szárított gomba (lehetőleg vargányával)
8 dl tej
vaj
só
bors
A borjúkarajt alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd kb. 1 cm-es vastagságúra szeleteljük. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, hosszában felezzük, a fűszernövényeket megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük. Egy magasabb falú serpenyőben felforrósítunk kb. két evőkanál olívaolajat, majd 2-2 percig sütjük a hússzeletek mindkét oldalát. A serpenyőbe öntjük a fehérbort, beledobjuk a kettévágott fokhagymagerezdeket, a rozmaringágakat és a zsályaleveleket, frissen őrölt bors, kevés só, majd lefedjük. Közepes lángon addig pároljuk a borjút, amíg teljesen megpuhul.
A polenta a szokásos módon készül, de azért röviden. A gombákat egy mélyebb edénybe rakjuk, felöntjük két deci forró vízzel, lefedjük, 10-15 percig állni hagyjuk. A tejet egy mélyebb serpenyőbe öntjük, felforraljuk, beleszórjuk a kukoricadarát, átkeverjük, majd szűrőn át beleöntjük a gomba levét is. Levesszük a hőmérsékletet, adunk a polentához egy kevés sót, majd úgy 15-20 percig főzzük, közben nem felejtünk el keverni. A folyamat végéhez közeledve kerüljön a serpenyőbe a beáztatott gomba is, és miután késznek nyilványítjuk a polentát, keverjünk hozzá úgy öt dekányi vajat.
Tányér, polenta, borjú, készen vagyunk.
Asztal még tányérok, villák, kések, szalvéták, poharak és emberek nélkül. A mécsesek meggyújtását én vállaltam, és mondhatom, kinevettek a sajátos gyufagyújtási módszerem és a kivitelezés miatt. De látják, ugye? Mindegyik ég. Na jó, a legutolsónál kudarcot vallottam, de az úgyse látszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése