Gdansk, ahogy már említettem, Sopottal és Gdyniával alkotja a Hármasvárost, ma tehát a két kisebb tagról lesz szó, szóval még mindig tenger, ha nem bánják (képeket még itt találnak).
Sopotról először magam is megállapítottam, hogy igen, meglehetősen vicces a neve, persze a lengyelek nem éreznek itt semmi kétértelműséget, aztán megtudtam, hogy minden évben itt zajlik az ország legnevesebb dalfesztiválja (a gdanski Borostyán Múzeumban láttam is egy fotót, ahogy Elton John átveszi a díjat Lech Walesától, nagy mosoly, a díjban persze borostyán lapul), és hogy itt van a leghosszabb lengyelországi móló. Szeretem a zenét, de bevallom, azért a második információ jobban izgalomba hozott.
Sopot egyébként pontosan olyan volt, ahogy elképzeltem, kellemes, gondtalannak tűnő tengerparti város, régi villákkal, elegáns szállodákkal, lassan sétáló emberekkel. Mi is hamar átvettük a ritmust, főleg a mólóhoz érve, ami valóban messze nyúlik a vízen, fehér korlát és fehér padok, oldalt a kikötő, szemben a tenger, fúj a szél, azt képzelem, mindig, az egész hely hatékonyabb minden fájdaloműző tablettánál. A nagyvonalú séta után végre megkóstoltam az édességet, amit Ágó annyit emlegetett ábrándos arccal. Frissen sült gofri, rengeteg áfonyás szósszal, a tejszínhabról lelkiismeret végett lemondtam, de így is beépült minden falat. És de jó volt.
Gdyniában is főleg a tengerre koncentráltunk, de valamiért azért még érdemes meglátogatni a várost, a főleg az 1930-as években épült sok modern ház miatt, amelyekhez külön építészeti útvonalakat állítottak össze, ha beszerezzük a füzetet, már csak a vonalakat kell követni és a fejet forgatni. Gdyniában egyébként kétszer is jártunk, először megnéztük a lengyelek hosszú évtizedekig szolgálatban lévő vitorlás hajóját, a Pomorzát, ami még egy lánynak is kifejezetten érdekes élmény volt, aztán tettünk egy kört egy kisebb hajóval a hatalmas kikötőben, ami már csak azért is emlékezetben marad, mert ilyen méretekkel ritkán találkozik az ember, azaz én, a tengeren. A második látogatás a visszautazás előtti napon zajlott, ahogy szokták mondani, szikrázó napsütésben, rengeteg vitorlás között, ugyanis éppen elcsíptük a kulturális regatta itteni négynapos rendezvényét. A kikötőben tehát emberek nagy csapatokban és lehetőleg tengerészes felszerelésben, számtalan csodálatos és elképesztően nagy vitorlás, sátrak, sörök, füstölt hal, mindenféle jó és persze igazi tengerészek.
Gdyniában a kikötő közelében egymás mellett sorakoznak az étkezdék, kis épület, nagy terasz és sült hal minden mennyiségben, nyilván ettünk mi is, kíváncsi alkat lévén kipróbáltam a bretagne-i babot is, ami egy amolyan egytálétel sok kolbásszal, hogy aztán megállapítsam, Oszinak igaza volt, én bizony még éhes vagyok, és megegyek végül egy hatalmas nyelvhalat, nem kevés surówkával. Mindenki mosolyogva figyelt, nem mondom, kihívást jelentett, hogy üres legyen az a tányér, de éreztem, nincs választásom. A második alkalommal már óvatosabb voltam, utána még a közeli strandon is mertem mutatkozni, sok nevetés, futás a tengerbe, na jó, most lódítottam, vicces képek, aztán indulás vissza.
Hétfőn (vagy kedden) jön a befejező rész, utána ígérem, minden visszatér normál üzemmódba. Mindenkinek jó hétvégét, élvezzék a szeptemberi nyarat, csináljanak valamit vagy semmit, mi ünneplünk a tervek szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése