Második kör

Tovább vacsorázunk tehát, a fügés rizottó után következik a hosszú nevű második fogás, de az elnevezés ne riasszon el senkit, minden elem könnyen elkészíthető. Ha nem, akkor nyugodtan szidalmazzanak, néhány teremburáját jól fogok viselni. Amikor tervezgettem az estét, magam is viccesnek találtam, hogy először a kacsamell jutott eszembe főételként, de imbiszt olvasók ismerik mérhetetlen szimpátiám iránta, a nyár egyébként is kimaradt az ismert lábügyi okok miatt, szóval megállapítottam, az alkalom kiváló, kerüljön csak a születésnapos asztalra. A piacon újabb megerősítést kaptam, amikor a hentespultban megpillantottam a formás, kicsi kacsamelleket, nem haboztam, rámutattam, és nyilván eggyel többet vettem a kelleténél, tudják, követem az inkább többet szabályt, nehogy valaki éhes maradjon, amire főzési praxisom során még nem nagyon volt példa. Legalábbis nem emlékszem. A gyümölcsös társítás néhány piaci kör után körtékben oldódott meg, azt pedig már reggel elgondoltam, hogy gersli lesz a befejező elem, polenta gyakran előfordult már, ettük tojásos tésztával, kuszkusszal, csicsókapürével, lencsével, de gerslivel még soha, hát tettünk egy próbát. 

Főzni egyébként nagyon jó volt, először álltam a konyhában hosszú idő óta ilyen sokat, és nem nem meglepő módon élveztem. Vacsorákra készülni amúgy is remek dolog, a kiesett hónapok után egy fokozattal még inkább, elképzelni, rágondolni, vásárolni, megvalósítani, tálalni, koccintani, aztán kóstolni, figyelni, és örülni, ha olyan, nemcsak nekem, de a többieknek is. Másokra főzni jó. Ágó, Herr Paprika és Oszi is repetázott, én meg kicsit fényesedő tekintettel kortyoltam a borom.

Itt a vége, sütünk, főzünk.

Sült kacsamell gyömbéres-vaníliás körtével, mandulás gerslivel

4 fél kacsamell (kb. 20-25 dkg-osak) 

argentin fűszerkeverék (választható)

só

5 érett körte

1 rúd vanília

friss gyömbér (3-4 cm)

méz

30 dkg gersli

10 dkg hámozott mandula

olaj

A körtéket meghámozzuk, negyedeljük, a magházat kivesszük, majd a negyedeket kisebb darabokra vágjuk, egy közepes méretű edénybe rakjuk. A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük, a körtéhez adjuk. A vaníliarudat hosszában felvágjuk, késsel kikaparjuk a fekete belsejét, kerülhet a többiekhez. Egy csipet só és egy teáskanál méz, egy deci víz, lefedve addig főzzük, amíg a körték megpuhulnak, összeesnek. Ha szükséges, közben pótoljuk a vizet, a végén legyen egy kis sűrű leve. Ha elkészültünk, szokás szerint kóstolunk, bármi hiányozna, most lehet pótolni.

A gerslit kevés olajon megpirítjuk, majd felöntjük dupla mennyiségű vízzel, sózzuk, puhára főzzük. A mandulát megpirítjuk egy száraz serpenyőben, várunk, amíg kihűl, majd mozsárban összetörjük.

A kacsamellek a szokásos módon készültek, de azért röviden. Alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a bőrt bekockázzuk, majd bedörzsöljük a fűszerkeverékkel (kakukkfű, rozmaring, majoranna, oregánó, zsálya, menta, citromfű). Természetesen ez aztán tényleg nem kötelező, használhatnak bármi mást, szecsuáni vagy más borskeveréket, és így tovább. A sütőt előmelegítjük 170 fokra. Felforrósítunk egy száraz serpenyőt, majd sütjük a kacsamelleket  először bőrös felükkel lefelé 3 percig, majd fordítunk és újabb 2 perc, meghintjük egy kevés sóval, azután a húst 8-10 percre a sütőbe rakjuk. Ha letelt az idő, kivesszük, pihentetjük egy kicsit, majd vékonyan felszeleteljük. Tányérra gersli, rá összetört mandula, néhány szelet kacsamell, végül gyömbéres-vaníliás körte. És persze bor.

Holnap egy kis édes, a gyümölcsös vonal azért marad, desszertre váltunk.