Paprikáék útra kelnek

A mai az én régen várt bejegyzésem. Az elmúlt napokban láthatóan olasz hangulat uralkodott el Frau Paprikán és az imbiszen, elnyomva lázat, fejfájást, éjszakai köhögéseket. Számolok vissza, most már csak egyet alszom (ha sikerül), holnap hajnalban pedig megnyitjuk az idei év vakációját. A negyedik utazásunk lesz ez ugyanazzal a társasággal, nyolcan indulunk az itáliai alaptábor felé, azután vándorlunk majd, a tervek szerint Franciaország sem marad ki.

Az elmúlt években számolatlan tréfás emléket halmoztunk fel. Firenzében Herr Paprika egy délután kijelentette, mára akkor befellegzett a kultúrának, s mivel ellenvetés nem jött, megközelítettük egységesen a legközelebbi szimpatikus kis olasz boltot, borozót, hogy azután órákig ott üldögéljünk borral, olívabogyóval, s végül megtudjuk, hogy a tulajdonos éppen Magyarországra látogat azon a nyáron. Pulában a kemping éttermében Herr Paprika egy este úgy táncolt Mesivel, hogy kijöttek a konyháról a szakácsok, pincérek, s a produkció vastapssal zárult. Ugyanitt történt, hogy életemben először fejest ugrottam egy szikláról a tengerbe, előtte persze kivártam a többieket, nagy levegő, bátorság, és tényleg feljöttem a víz tetejére.

Veronában gyakran kártyáztunk éjszakába nyúlóan, a kempinget vezető fiú jött is egy kicsit csendesíteni, mi igyekeztünk, ő pedig nem úszta meg a pálinkaivást. Az kemping egy erődben van, benne rengeteg növény, beépített grill, főztünk persze mi is, Gömbi bátorságának köszönhetően még halsütőt is kaptunk az akcióhoz. Végül annyira beépültünk, hogy 1 üveg bort kaptunk búcsúzóul.

Két éve Cinque Terre, hajóval indultunk a legtávolabbi városkáig, hogy onnan gyalog induljunk el visszafelé. 35 fok, kezdetben nagy nevetgélések, Via Amore, hát ez klassz, minden sima és kiépített, ez könnyű lesz. Az második városka után aztán kezdődtek a nehézségek, hegyre fel, kövek, alig ösvény, kevés víz, lépni nehéz, rajtam és Ágón pedig vietnámi papucs. Alig vártuk a következő helyet, hogy végre együnk és legfőképp hidratáljunk persze. Kicsapódott rajtunk a só, csökkent a lelkesedés, Oszi azért még kitartott, akkor megyünk még az utolsó pontig gyalog. Nem. Oké, akkor hajóval vissza. Gyaloglást tervezünk most is, persze kizárólag papucsban.


Hogy mi várható az elkövetkező napokban, azt még csak sejtjük. Egy biztos: imbisz 10 nap szünetet tart. Ha valakinek hiányozna ezalatt, figyelje a Facebook oldalt, próbálok jelentkezni, hátha Oszi is ad erre lehetőséget...

Szeptember közepén tehát újra itt, addig a témához passzolóan két videó. Nem tudom, fogunk-e így táncolni, de talán Herr Paprika felvezetésével megpróbálkozunk mi is a saját verziónkkal. Jovanotti nevetésre ingerlő mozgása itt és a civilek produkciójából vágott változat itt.

Ciao!