Csak a képet nézd

Szombaton testvéri napot tartottunk, nővérrel róttuk az utcákat, legfőképpen néztünk, sokat és sokfélét. Éhség ellen egyikünk pljeskavicát evett, a másik pedig szarvaspörköltet szalvétagombóccal, a vérnyomásunk szépen a bokánk felé indult, mentünk mi is, irány Paprikáék főhadiszállása, közben a feladat, találjuk ki, mi lesz a vacsora. Ágó először tanácstalannak mutatkozott, a tésztás javaslatomra azután gyorsan rábólintott. Csak ne legyen benne hús. A közös ebéd után értettem. Otthon várakozott még a múltkori akció során készített tagliatelle, Herr Paprika telefonon igent adott a halra, van kapor, a kérdés eldőlt.

Otthon aztán Ágó kezébe került az Antibes-ban szerzett receptes újság, a címlapon széles metélt, rajta lazac, ehetnénk ilyet. Miért ne. Egyetlen probléma adódott csak, egyikünk sem tud franciául. Na de ez nem lehet akadály. Majd nagyot ugrunk. A hozzávalókat 80%-ban megfejtettük, alaposan megnéztük a képet, simán menni fog. Üldögéltünk, beszéltünk, Herr Paprika megmutatta boldogan szombati szerzeményét, én pedig egyszerre megszólaltam. 

- Ma már nem leszek éhes. 

Miután Ágó sem mutatott túlzott érdeklődést a vacsorázás iránt, a tésztát másnapra toltuk, Herr Paprika a hűtő felé vette az irányt, alternatív megoldásokat keresve. Annyit mondhatok, nem maradt üres a gyomra, vasárnap azután valóban megfőztem a kép alapján a tésztát, csak nővér már nem volt itt. De bármikor reprodukálom.

Házi tagliatelle lazaccal, fenyőmaggal

30 dkg tagliatelle

25 dkg lazacfilé

1 marék pirított fenyőmag

1 kisebb csokor metélőhagyma

3 -4 dkg vaj

fehérborecet (vagy fél citrom leve)

1 dl tejszín

0,5 dl metaxa (vagy brandy, konyak, száraz fehérbor)

só

citrombors

A lazacot megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd 1 cm-es kockákra vágjuk. Egy serpenyőben alacsonyabb hőfokon felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a lazackockákat, kevergetve pirítjuk 3-4 percig. Az idő leteltével rálocsoljuk a metaxát vagy az éppen kéznél lévő hasonló alkoholt, bort, hagyjuk az alkoholt elpárologni. Jöhet egy kortynyi ecet (citromlé), kevés só, citrombors, keverés, majd a tejszín. Hagyjuk még 1-2 percig a tűzhelyen, amíg egy kicsit besűrűsödik, azután vegyük le. Szórjuk rá az apróra vágott metélőhagymát és a pirított fenyőmagot, kóstoljunk, szokásunkhoz híven, ha bármi hiányozna, fűszerezzünk.

Egy méretesebb edényben forraljunk vizet, ha elérte a megfelelő hőmérsékletet, sózzuk, azután dobjuk óvatosan a vízbe a tésztát. Néhányszor keverjük meg, várjunk 3-4 percet, szűrjük le, de hagyjunk rajta egy keveset a főzővízből. Öntsük a tésztát a tejszínhez lazachoz, fél percig alacsony hőmérsékleten keverjük, majd le a tűzről, elő a tányért. Ha kedvük tartja, szórjanak még a tetejére egy kevés aprított petrezselymet. 

Ételünk természetesen boltból hozott tésztával is ugyanúgy működik, a főzési idő egy kicsit megnövekszik majd. A tagliatellét azért ebben az esetben is javasolnám.

Herr Paprika először kissé bizalmatlanul figyelte a konyhai folyamatokat, rákérdezett, nem kellene még bele valami, de a tekintetemből értve végül elhagyta a terepet. Legközelebb már a tésztát szűrte, tányért tartott, fogta a villát, első falat, még egy és még egy. Eltűnt minden és akkor:

- Ez a legjobb halas tészta, amit valaha is ettem.

Hát kérem, szorítottam vissza a szám, nehogy körbeszaladjon.