Találtam egy nagyon klassz igazi olasz tésztagépet. Ugye te is érzed, hogy ez kell nekünk? - kezdte egy nap Herr Paprika a lakásba lépve. Én persze felhúztam a szemöldököm, hiszen már van egy, ráadásul tőled. Na igen, de az mégsem ugyanaz. Ez olasz. O-LASZ. És lehet hozzá például raviolikészítőt is venni, és fém, szép, és most nagyon olcsó. Licitáljunk, különben meg fogjuk bánni. Hát mit lehetett erre mondani? Jó. Így aztán Herr Paprika boldogan leütötte az áhított darabot, elment érte, kicsit ugyan elszomorodott, hogy az eredeti dobozt kidobták az eladók, mert nagyon használtnak találták, de mindent nem lehet, a gép szuper, szép és a miénk.
Nyilván nem volt kérdés, hogy az első szabad hétvégénken tésztagyárrá alakulunk. Ha pedig már dolgozunk, hát legyen töltött, megállapodtunk a részletekben, a biztonság kedvéért elolvastuk Locatelli tanácsait, nekiálltunk, Herr Paprika gyúrta a tésztát, én vállaltam a marhahúsos tölteléket és a paradicsomszószt, végül legyártottuk a batyukat. Egy nap története, recept, tesztelés, végül értékelünk.Marhahúsos ravioli paradicsomszósszal
50 dkg liszt (00 típus)
5 tojás
só
50 dkg darált marhahús
2 répa
2 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kis doboz sűrített paradicsom
2-3 ág rozmaring
parmezán
1 tojás
1 dl száraz fehérbor
só
bors
olívaolaj
2 doboz hámozott paradicsom
1 gerezd fokhagyma
szárított oregánó
olívaolaj
só
cukor
A lisztet egy deszkára öntjük, nézzen ki akár 1 domb. A közepében alakítsunk ki a kezünkkel 1 mélyedést és egyenként üssük bele a tojásokat, adjunk hozzá 1 csipet sót, majd körkörös mozdulatokkal lassan keverjük bele a lisztet. Ha már egynemű a massza, akkor izmokat megfeszíteni: kezdődhet a gyúrás. A folyamat közben lisztezzük be a kezünk, főleg az elején, hogy ne tapadjon a tészta. Ha az állaga nagyon morzsás lenne, Locatelli tanácsát követve nedvesítsük be a kezünket, majd folytassuk a gyúrást, a tészta így szépen felveszi a folyadékot, de nem lágyítjuk el. A végeredmény legyen fényes és sima, formázzunk belőle golyót, takarjuk le egy nedves konyharuhával, és pihentessük egy órán át.
Jöhet a töltelék. Hagymákat fosszuk meg a héjtól, majd vágjuk nagyon apróra, ugyanezt tesszük a fokhagymagerezdekkel is (reszelő is segítségül hívható). Répákat tisztítsuk meg, azután reszeljük le. A rozmaringágakat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, lecsipegetjük a leveleket, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben melegítünk 1 ek olívaolajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig, majd jöhet a sűrített paradicsom, újabb pirítás, végül következhet a marhahús. Kevergetve süssük néhány percig, azután adjuk hozzá a rozmaringot és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, majd öntsük fel a fehérborral. Néhány percig hagyjuk elpárolódni a folyadékot, azután tegyük a serpenyőbe a reszelt sárgarépát, keverjük át, hagyjuk alacsonyabb hőmérsékleten fődögélni, amíg minden elnyeri a megfelelő állagot. A töltelék legyen minél szárazabb, próbáljuk meg a folyadékot elhagyni főzés közben. A folyamat végén reszeljünk egy nagy adag parmezánt a húshoz, keverjük át, kóstoljunk, bármit hiányolnak, tudják, itt az idő.
Tűzhelyet kikapcsolni, a keveréket hagyjuk egy kicsit hűlni, majd keverjünk bele 1 tojást, gyors mozdulatokkal, nehogy rántottás legyen.
A paradicsomszósz csak néhány perces munka. Serpenyő, kevés olívaolaj, következhet a paradicsom kisebb darabokra vágva. Só, bors, 1 gerezd fokhagyma lereszelve, lehet cukor, oregánó. Keverés, majd 10 perc főzés alacsony hőfokon, kóstolás, kész.
Vissza is térhetünk a tésztához. Osszuk a golyót négy részre, kézzel lapítsuk ki, egy kicsit be is vizezhetjük a kezünket, hogy megfelelő legyen a tészták nedvességtartalma. Vegyük elő a tésztagépet, állítsuk a legnagyobb fokozatra, tekerjük át rajta a tésztát, szűkítsük a rést, újra jöhet a tészta, folytassuk ezt addig, amíg a lap vékony és áttetsző lesz. Lógassuk a kész tésztacsíkokat egy megfelelő helyre, a deszkát vagy munkalapot lisztezzük be, kezdődhet a töltés. Mi most azt a módszert választottuk, hogy egy kerek forma segítségével korongokat szaggattunk a lapokból, 1 teáskanálnyi mennyiségű tölteléket tettünk a korong egyik felére, ecset segítségével körben megkentük vízzel, majd ráhajtottuk a másik oldalt, a töltelék mellett kezdtük leszorítani a tésztát, hogy ne maradjon bent levegő, szépen összeragasztottuk a széleket, a batyut beliszteztük, tálcára raktuk. Indult a munka előről. Ekkora mennyiségből jó sok batyu készíthető, mi a végén éppen ezért módosítottunk a terven, egy részből metélt készült. Lehet tehát vendégeket hívni, de csak a legjobb fejeket, akik megérdemelnek ennyi erőfeszítést. Másnak nem érdemes. Locatelli szerint, ha tálcára pakolva a fagyasztóba rakjuk a végterméket, várunk, még megkeményednek, akkor után kerülhetnek már zacskókba, nem tapadnak össze, és mehetnek újból a fagyasztóba. Persze csökkenthetik is a mennyiséget, de ha már egyszer elkezdik...
A legjobb rész most jön. Hatalmas edényben vizet forralunk, ha forr, kevés só, majd adagonként néhány perc alatt kifőzzük a tésztát. Hat darab nálunk elegendőnek bizonyult tányéronként, rá a paradicsomszósz, reszelt parmezán, mellé saláta. A megérdemelt gyümölcs.
Amint látszik, mi is hívtunk vendégeket, nővér és Oszi a tányér fölött az asztal végén, elől Herr Paprika, gondolom, nem nehéz kitalálni, ki fényképezett. Bor is volt persze, elégedett koccintás, sőt még testvéri dicséret is. Paprikáék egymásra kacsintottak: ezt most jól csináltuk.
És de jó ez a tésztagép.
Jöhet a töltelék. Hagymákat fosszuk meg a héjtól, majd vágjuk nagyon apróra, ugyanezt tesszük a fokhagymagerezdekkel is (reszelő is segítségül hívható). Répákat tisztítsuk meg, azután reszeljük le. A rozmaringágakat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, lecsipegetjük a leveleket, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben melegítünk 1 ek olívaolajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig, majd jöhet a sűrített paradicsom, újabb pirítás, végül következhet a marhahús. Kevergetve süssük néhány percig, azután adjuk hozzá a rozmaringot és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, majd öntsük fel a fehérborral. Néhány percig hagyjuk elpárolódni a folyadékot, azután tegyük a serpenyőbe a reszelt sárgarépát, keverjük át, hagyjuk alacsonyabb hőmérsékleten fődögélni, amíg minden elnyeri a megfelelő állagot. A töltelék legyen minél szárazabb, próbáljuk meg a folyadékot elhagyni főzés közben. A folyamat végén reszeljünk egy nagy adag parmezánt a húshoz, keverjük át, kóstoljunk, bármit hiányolnak, tudják, itt az idő.
Tűzhelyet kikapcsolni, a keveréket hagyjuk egy kicsit hűlni, majd keverjünk bele 1 tojást, gyors mozdulatokkal, nehogy rántottás legyen.
A paradicsomszósz csak néhány perces munka. Serpenyő, kevés olívaolaj, következhet a paradicsom kisebb darabokra vágva. Só, bors, 1 gerezd fokhagyma lereszelve, lehet cukor, oregánó. Keverés, majd 10 perc főzés alacsony hőfokon, kóstolás, kész.
Vissza is térhetünk a tésztához. Osszuk a golyót négy részre, kézzel lapítsuk ki, egy kicsit be is vizezhetjük a kezünket, hogy megfelelő legyen a tészták nedvességtartalma. Vegyük elő a tésztagépet, állítsuk a legnagyobb fokozatra, tekerjük át rajta a tésztát, szűkítsük a rést, újra jöhet a tészta, folytassuk ezt addig, amíg a lap vékony és áttetsző lesz. Lógassuk a kész tésztacsíkokat egy megfelelő helyre, a deszkát vagy munkalapot lisztezzük be, kezdődhet a töltés. Mi most azt a módszert választottuk, hogy egy kerek forma segítségével korongokat szaggattunk a lapokból, 1 teáskanálnyi mennyiségű tölteléket tettünk a korong egyik felére, ecset segítségével körben megkentük vízzel, majd ráhajtottuk a másik oldalt, a töltelék mellett kezdtük leszorítani a tésztát, hogy ne maradjon bent levegő, szépen összeragasztottuk a széleket, a batyut beliszteztük, tálcára raktuk. Indult a munka előről. Ekkora mennyiségből jó sok batyu készíthető, mi a végén éppen ezért módosítottunk a terven, egy részből metélt készült. Lehet tehát vendégeket hívni, de csak a legjobb fejeket, akik megérdemelnek ennyi erőfeszítést. Másnak nem érdemes. Locatelli szerint, ha tálcára pakolva a fagyasztóba rakjuk a végterméket, várunk, még megkeményednek, akkor után kerülhetnek már zacskókba, nem tapadnak össze, és mehetnek újból a fagyasztóba. Persze csökkenthetik is a mennyiséget, de ha már egyszer elkezdik...
A legjobb rész most jön. Hatalmas edényben vizet forralunk, ha forr, kevés só, majd adagonként néhány perc alatt kifőzzük a tésztát. Hat darab nálunk elegendőnek bizonyult tányéronként, rá a paradicsomszósz, reszelt parmezán, mellé saláta. A megérdemelt gyümölcs.
Amint látszik, mi is hívtunk vendégeket, nővér és Oszi a tányér fölött az asztal végén, elől Herr Paprika, gondolom, nem nehéz kitalálni, ki fényképezett. Bor is volt persze, elégedett koccintás, sőt még testvéri dicséret is. Paprikáék egymásra kacsintottak: ezt most jól csináltuk.És de jó ez a tésztagép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése