Édes mégsem édesen

Imbiszt olvasók valószínűleg kitalálják, mi következik ma. Nem tévednek, ünnepi vacsora harmadik része (előzőek itt és itt), a kétszer tesztelt desszert. Íme.
Herr Paprika legtöbbször kívánja az édes befejezést, bús tekintet, ha nem akad legalább egy falat csoki, az tehát fel sem merült, hogy kettő után megálljunk. Az viszont fontos volt, hogy jól előkészíthető legyen, tudják, a nevemet nem véletlenül kaptam a paprikáról. Tehát az elképzelés. Miután előkerült a szőlő, azután szerepelt a sütőtök, egyértelmű volt, hogy a harmadik étel is őszies hangulatban készül. Sokat nem is tanakodtam, a körtével a születésnapos valamiért nem szimpatizál annyira, a szilva viszont kedvelt gyümölcs, jó alap és jól fűszerezhető. A forró szószhoz társítottam a tésztát, ami végül piskóta lett, egy kis csavarral.
Herr Paprika egy kicsit gyanakodva fogadta, de aztán megbarátkozott vele. Ágóék is próbát tettek egy másik este, panasz nem érkezett, Oszi reakciója a bejegyzés végén olvasható.
És akkor a recept.

Rozmaringos piskóta fűszeres szilvával

5 tojás
8 dkg liszt
1 ek méz
2-3 ág rozmaring
só

50 dkg szilva
méz
fehér balzsamecet
cayenne bors



Piskótával kezdünk. A rozmaringágakat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, lecsipegetjük a leveleket, majd apróra vágjuk. A megmosott tojásokat feltörjük, szétválasztjuk, a tojások sárgáját a mézzel habosra keverjük, majd lassan beleszitáljuk a lisztet, közben keverjük folyamatosan, végül beleszórjuk a rozmaringot, újabb keverés. A fehérjéket egy csipet sóval felverjük, a kemény habot óvatosan a lisztes keverékhez forgatjuk. Egy kisebb magas falú tepsit kibélelünk sütőpapírral (megkenhetjük egy kevés vajjal is), rásimítjuk a tésztát, majd az előmelegített sütőbe toljuk (légkeverésnél 160 fok) és kb. 10 perc alatt megsütjük. Ahogy nagymamáink mutatták, a sütő ajtaját ne nyitogassuk, különben jön a nem kívánt horpadás. Ha kész, egy kicsit várjunk, majd csak résnyire nyissuk az ajtót, hagyjuk hűlni kicsit. (Szúrópróbázzunk, ha nem vagyunk biztosak a végeredményben.)
Addig készülhet a szósz. A szilvákat megmossuk, lecsöpögtetjük a vizet, felezzük és kimagozzuk őket. Egy magasabb falú serpenyőt a tűzhelyen kicsit átmelegítünk, jöhetnek a szilvák, egy tk méz, 1 ek fehér balzsamecet, nagyon kevés cayenne bors. Keverünk, majd letakarjuk fedővel, hagyjuk magában dolgozni. úgy 10 perc múlva tesztelhetjük az ízt és az állagot, lehet pótolni bármit, ha hiányolnánk. A végeredmény legyen még darabos és sűrű.
A piskótát borítsuk egy megfelelő méretű deszkára, azután egy kerek kiszúró forma segítségével nyerjünk belőle korongokat. Korongok tányérra, rájuk a szilva, kell még egy villa, itt a vége.

Ne várjanak átütően édes ízeket, sem a piskóta, sem a szilva nem felel meg a klasszikus desszertes elvárásoknak. A tésztánk kicsit rozmaringos, a gyümölcs egy leheletnyit csípős, de azért nem sorolnák más kategóriába. Oszi, aki a mi édességre szakosodott emberünk, elsőként végzett a maga adagjával, szóval az édesszájúak is tehetnek merészen egy próbát.