Mi ez a fenyőízű izé?

Első közös utazás, kibírjuk-e együtt, két hét Itália, Herr Paprikának szinte hazai terep, így aztán feszített tempó, hogy akár többet is lássak az elképzeltnél. De annyit mindenképp. A 14 napban benne minden, építészet persze elől, mellette sok kaland, megszeretem a kávét, megiszom az első Birra Morettit, sok gyaloglás, ismeretlen halak a piacon, és életemben először Ravennánál meglátom a tengert.

Rójuk az utcákat Montepulcianóban, a nap süt szokásosan, de jó lenne végre lehűlni egy kicsit, ráadásul éhes vagyok. Herr Paprika ért a szóból, már célzottan megyünk, félreeső kis étterem, tegyünk egy próbát, leülünk, kezünkbe adják az étlapot, és én tanácstalan leszek. Herr Paprika dönt, hú, én még nem tudom, egyél akkor pestót, tetszeni fog. Bólintok, elhiszem, bár fogalmam sincs róla, mit képzeljek el. Várunk, kortyolunk, olvasom a Panorámát, ide még elmegyünk, jó. Jönnek a tányérok, ez aztán elég zöld, na akkor most megkóstolom. Herr Paprika mintha a magáéval foglalkozna, de közben figyeli a reakciót, én lenyelem az első falatot és csak annyit mondok: Hiszen ez fenyőízű,hát.... Megeszem persze, szokom is lassan, de Herr Paprika azért látja, a pesto nem barát.

Azóta eltelt néhány év és újabb próba, a hozzáállásom pedig megváltozott. A furcsaságból megkedvelt lett, ma már jöhet a pesto, bármilyen formában és nagy gyakorisággal is. Herr Paprika azért nem hagyja ki, hogy ne tegyen néha kaján megjegyzéseket. Ugye, az a fenyőíz. De én nem is hallom. Tegnap úgy döntöttem, a nyár utolsó napja éppen alkalmas arra, hogy learassam a magról szorgalmasan nevelgetett bazsalikomok tetemes részét, együnk pestót, legalább elfelejtem, hogy kabát fel, lábujjról gyűrű le.

Bazsalikom pesto

2 nagy marék bazsalikomlevél
5 dkg fenyőmag
parmezán
1 gerezd fokhagyma
extra szűz olívaolaj
só
bors

A recept, amit mindenki ismer, de azért leírom. A fenyőmagokat száraz serpenyőben megpirítom, majd félreteszem, hagyom egy kicsit hűlni. A bazsalikomleveleket megmosom, papírtörlővel felitatom a vizet. A következő fázis történhet mozsárral vagy a konyhai robot aprító részében, a lényeg ugyanaz. A bazsalikomot, fenyőmagot, fokhagymát összetörjük, közben adagonként adjuk a keverékhez az olívaolajat, a folyamat végén pedig reszelünk egy nagy adag parmezánt, keverünk, sózunk, én borsozok is. A végeredmény ne legyen folyékony, de sűrű massza sem, lehet egyensúlyozni az olívaolajjal. Már csak a spagetti hiányzik.

Ha vidám percekre vágynak, olvassák el az első bejegyzést az imbiszen. Olaszország megint és lesz benne tészta.
Én pofozom a köhögést és már edzek Jovanottival.