2012. március 9., péntek

Karfiol kanállal


Gondoltam, újra felhasználom a Pénteki gyors címet némi kiegészítéssel, de aztán elvetettem, mert ki tudja, lesz-e és ugyan rendszeresen-e valami hasonló az utolsó hétköznapra. A fejben megkezdett sorozat végül ott is maradt, persze ez mit sem változtat azon, hogy a mai szereplő egy nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető leves. Szóval a pénteki gyors.
A megmaradt karfiol tehát fazékban végezte, ugyan az elején még nem voltam biztos abban, milyen is lesz a külseje a végén, azt tudtam már, hogy egy kicsit csípős lesz, egy kicsit kókuszos, egy kicsit savanykás. Aztán úgy alakult, hogy a könnyebbik megoldást választottam, és előkerült a szekrényből a turmix, így elég lenne egy bögre is, de én azért hű maradok a kanálhoz. 
Itt is a vége, elfogyott belőlem a szó, de annyit azért még muszáj, hogy a leves jó társaság, főzzenek gyakran, krémleves pedig számtalan zöldségből készíthető. Variálják csak, ahogy éppen kedvük tartja. A fűszeres, kókusztejes levesek pedig különösen szerethetők, ha egyetértenek velem.
Jön is a karfiol.





Chilis-kókusztejes karfiolkrémleves

1 kisebb karfiol
1 vöröshagyma
1-1,5 dl kókusztej
kurkuma
chilipehely
1 thai citromfű
fél zöldcitrom (vagy citrom)
olaj


A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A karfiolt rózsáira szedjük (ezeket még kisebbre vághatjuk), a torzsáját kisebb darabokra vágjuk, egy szűrőbe rakva megmossuk, majd alaposan lecsöpögtetjük őket. A citromfű vékony szárát levágjuk, majd alaposan megmossuk, szárazra töröljük, hosszában kettévágjuk, egy kés lapjával kicsit szétnyomjuk.
Egy kisebb fazékban felmelegítünk egy evőkanál olajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk, míg üveges nem lesz. Akkor jöhetnek a karfiolrózsák és a torzsadarabok, két teáskanál kurkuma,  citromfű, keverés, majd az edénybe öntünk annyi forró vizet, amennyi a karfiolt éppen ellepi. Só, ízlés szerinti mennyiségű chilipehely, azután félig lefedve addig főzzük, amíg a karfiol teljesen megpuhul. Akkor kivesszük a citromfűdarabokat, a levesbe öntjük a kókusztejet, majd simára turmixoljuk, ha esetleg túl sűrű lenne, lazíthatunk rajta kókusztejjel vagy vízzel. Én hiányoltam még egy kis savanykás ízt, ezért a levesbe került még egy fél zöldcitrom kifacsart leve, helyette használhatnak egy kevés citromlevet is. Kóstolunk, ahogy mindig, ha bármi hiányzik, ne feledjék pótolni.


Mindenkinek jó hétvégét innen is, kívánságom a megszokott. Járjanak, keljenek, mulassanak, egyenek jókat, és szívjanak friss márciusi levegőt.


2 megjegyzés:

Selectfood írta...

Szép és finom (lehetett) ez a leves! Ilyenkor olyan bosszantó, hogy nagyon-nagyon nehezen jutok 100%-os kókusztejhez. :(
Pedig egy csomó tervem lenne vele.

Frau Paprika írta...

Örülök, hogy tetszik a leves, és remélem, gyorsan fel tudod majd tölteni a készleteket.:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails