Levesben sárga a borsó

Még ha úgy is tűnik, nincs leveses hét imbiszen, legalábbis egyelőre, tehát csak a véletlent szeressék vagy utálják, amiért hétfő után kedden is kanál a főszerepben. De ha már így alakult, megnéztem az eddigi "leves" rovatot, és övé a remek második hely a bejegyzések számát tekintve, szóval nincs értelme tagadni, szeretem a leveseket télen, nyáron és persze tavasszal, meg ősszel is. És hogy mi áll az élen? A "Frau Paprika most nem főz" kreatív elnevezéssel rendelkező, és mi más is vezethetne egy gasztroblognál. Nem igaz?

Vissza is a leveshez, ami bizony két, azt hiszem kevésbé szeretett elemből készült, az egyik a sárgaborsó, a másik a koriander. Az utóbbit kifejezetten kedvelem, tudom, sokan szappanízűnek tartják, és még gondolatban sem harapnak rá, de én valahogy megszoktam, aztán megszerettem. A sárgaborsóval kapcsolatban viszont nincsenek igazán emlékeim, próbáltam visszaidézni valamilyen rémisztő vagy éppen kedves gyerekkori kalandot, de csak egy fehér foltot találtam. Szóval valószínűleg nem gyakorolt rám túl nagy hatást, így persze könnyű volt belevágni a főzésbe is, nem akadtak elfelejtendő előítéletek. A levest már régóta terveztem, kókusztejjel, garam masalával és egy kis chilivel készült, és nemcsak én voltam elégedett vele, hanem Herr Paprika is. Hiába kérdeztem meg kétszer, ízlik-e neki, ugyanazt a pozitív választ kaptam, tehát nem hallhattam rosszul.

Itt a vége, leves fő.

Kókusztejes sárgaborsóleves

25 dkg sárgaborsó

1 vöröshagyma

1,5 dl kókusztej

chilipehely

1,5 tk garam masala

mogyoróolaj

só

korianderzöld

A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. Egy közepes méretű edényben melegítünk egy kevés mogyoróolajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk, míg üveges nem lesz. Akkor a hagymára szórjuk a garam masalát, 1-2 percig kevergetve pirítjuk, majd jöhet a sárgaborsó, végül kb. egy liter forró víz. Sózunk, a fazékba szórunk annyi chilipelyhet, amennyit szeretnénk megenni, keverünk, majd közepes fokozaton, félig lefedve addig főzzük a levest, míg a sárgaborsó teljesen megpuhul. A folyamat végéhez közeledve a leveshez adjuk a kókusztejet, majd miután elkészültünk, félretesszük, hagyjuk hűlni. 

Közben megmossuk a korianderzöldet (egy fél csokorral számoljunk), papírtörlővel felitatjuk a vizet, kicsit összevágjuk. A levest simára turmixoljuk, ha túl sűrűnek találjuk, vízzel vagy kókusztejjel lazíthatunk rajta. Kóstolunk, ha bármi hiányzik, pótoljuk ahogy mindig, végül szórjuk a levesbe a korianderzöldet. Ha nem barátai a koriandernek, felejtkezzenek el róla nyugodtan, esetleg helyettesítsék petrezselyemmel. 

És akkor: tányér, kanál, evés.

Mi más is jöhetne a végén, adjanak egy esélyt a levesnek, bár lehet, csak én képzelem, hogy nem szeretik a sárgaborsót, és közben rendszeres alapanyag a konyhában. Csak nem látok odáig, pedig szeretnék ám.