Bevallom, én már szívesen integetnék a télnek. Sikerült feltölteni magam hideggel, hóval, és több már sehova se fér. Nem szeretnék hosszas panaszkodásba kezdeni, csak megállapítom, a február valahogy mindig ilyen vagy hasonló reakciókra számíthat nálam, és az az érzésem, nem vagyok ezzel egyedül. Szóval érkezhetne egy kicsit gyorsabban is a tavasz, és jöhetne némi változatosság, azaz több és még több zöldség, gyümölcs a konyhába, mert nincs mit titkolni, én bizony már sóvárgok utánuk. Amíg viszont nem szerzek egy évszakváltó csodapálcát, marad az alma, a narancs, a mindenféle káposzta, és képzeljék, hétvégén még retekcsírát is ettem, ami ráadásul nemcsak nekem, de Herr Paprikának is ízlett. Súlyos a helyzet, most már érzik és értik, ugye?
A mai szereplő is csillapítóként született, egy könnyű kis rizottó sült céklával, láthatatlan, de valóban felbukkanó kakukkfűvel és túróval, hogy kalciuméhség se legyen. Rizs helyett most gerslivel, mert a gersli jó és kedvelt alapanyag nálam, szóval épp itt volt az ideje, hogy megjelenjen újra.
Itt a vége, nincs több panasz a télre, inkább főzünk.
Gerslirizottó sült céklával, túróval
2 kávésbögre gersli
3-4 cékla
10 dkg túró
1 kisebb vöröshagyma
1 dl száraz fehérbor
5-6 ág kakukkfű
5 dkg vaj
6-7 dl zöldségalaplé (vagy ugyanennyi bioleveskockából)
só
olívaolaj
A céklákat meghámozzuk, negyedeljük, sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, majd lefedjük alufóliával, és kb. 180 fokos sütőben puhára sütjük. Ha elkészült, hűlni hagyjuk, majd kockákra vágjuk.
A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A kakukkfüvet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd lecsipkedjük a leveleket. Egy kisebb edényben vagy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymát, pároljuk, míg üveges nem lesz. Akkor jöhet a gersli, 2-3 percig kevergetve pirítjuk, majd felöntjük a borral, várunk, míg elpárolog az alkohol, akkor elkezdjük adagolni az alaplevet, és persze nem felejtünk el kevergetni sem. Ha megpuhult a gersli, akkor a rizottóba keverjük a kakukkfüvet, a túró felét (előzőleg villával összetörjük), és a maradék vajat. Végül belekeverjük a céklakockákat, majd kóstolunk, ha bármi hiányozna, ne felejtsék pótolni.
No és ha már annyit emlegettem, egy kis tavasz, még csak a szobából ugyan, de akkor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése