Sietve leírom így a legelején, a mostani bejegyzés közepét csak akkor nevezik majd receptnek, ha nagyvonalú hangulatban olvassák, és én bizony erre számítok. Írhatnám, hogy sok-sok ötlet futkározott a fejemben, mire a végén kiötlöttem a képen megszemlélhető, lentebb elolvasható céklavariációt, de füllentenék, szóval inkább jöjjön az igazság, a pőre vagy legyen pucér. Annyi történt ugyanis, hogy a gerslirizottóhoz több céklát sütöttem a kelleténél, hű vagyok magamhoz, amikor csak lehet. A végén aztán már kénytelen voltam elismerni, ha tovább növelem az arányt, akkor inkább gerslis cékla lesz a tányéron, így meg- és leállítottam a kezem és magam. A megmaradt sült cékla viszont nem ártott senkinek, hát kitaláltam ezt az igen egyszerű megoldást a méltó megmentésére. Lehetett volna persze bonyolultabb is, ha találok még valami használhatót a kamrában, konyhában, de nem így történt. Így maradt a pisztácia-méz-gránátalmaszirup triója, amiből az utolsó szereplő volt az igazán fontos, a savanykás íz a langyos céklával szerintem remek, de persze nem kell ám rám hallgatniuk.
Úgy érzem, itt kell meghúzni a végét, mielőtt még jobban formába lendülök.
Akkor céklát sütünk, locsolunk.
Sült cékla pisztáciával, gránátalmasziruppal
4-5 cékla
1 marék pisztácia (héj nélkül)
olívaolaj
méz
só
A céklákat meghámozzuk, az ügyesek a kesztyűben, akik piros tenyérre vágynak, azok persze puszta kézzel dolgoznak. A céklákat negyedeljük, vagy akár karikákra is vághatjuk, egy tálban összekeverjük olívaolajjal és némi sóval, majd sütőpapírral letakart tepsire rakjuk, lefedjük alufóliával, és 170 fokos sütőben megsütjük.
A pisztáciát száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, majd egy éles késsel kicsit összevágjuk. A langyos céklát, ha még szükséges, felszeleteljük, elosztjuk a tányérokon (2-3 adagra számítsanak), majd meglocsoljuk gránátalmasziruppal, csurgatunk rá egy teáskanál mézet, végül megszórjuk az összevágott pisztáciával. Mellé pirított pita, lepény és persze egy villa.
A pisztáciát helyettesítsék nyugodtan sótlan mogyoróval vagy dióval, én még saját gyártású kenyérmorzsában is gondolkodtam, de ez végül elmaradt. A tetejére még morzsolhatnak valamilyen lágy sajtot is, viszont a gránátalmaszirup helyettesítésére nincs ötletem, de annyit mondhatok, érdemes szerezni egy üveggel, nagyon sokáig elég, és sok dolgot felpezsdíthetünk vele (például magunkat, bocsánat, ezt most nem tudtam kihagyni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése