Ma még remélem, elnézik nekem, hogy nincs recept, csak egy kis beszámoló, higgyék el, már nagyon szeretnék főzni, fejben keverek és vágok, tervezek és elképzelek, szóval hiányzik a fakanál, de egyelőre még az ép csontra való várakozás komoly egyensúlyi problémákat okoz. Azért nem csüggedek és ne csüggedjenek, Herr Paprika már rábólintott a segédkezésre, miután vázoltam az ötleteimet, szóval talán, lehet, reménykedem...
Addig is egy rövid összefoglaló, pénteken írtam már, készülök egy fontos feladatra, most már elárulhatom, a nővéremnek bekötötték a fejét, Oszi pedig megnősült, és én kaptam az esküvői tanú szerepét, sőt még szövegírásra is érkezett megbízás, természetesen saját előadásban. Mivel engedélyt nem kértem a két főszereplőtől, így csak néhány sor a saját kalandjaimról.
Az esküvő hosszabb kimenővel járt, utaztunk, amit én nagyon szeretek, a jelenlegi lábügyi helyzetben viszont akadtak kihívások. Például a lépcső. Szerencsére Herr Paprika és Józsi is szereti dolgoztatni a muszklijait, szépen levittek, a kocsi hátsó ülésére becsúsztam a legügyesebben, láb alá párna, mehetünk. Megérkezés után szépen beugráltam a plusz lábam segítségével a szobáig, de hamar ráébredtünk, hogy az én sebességem és kondim kevés lesz a különböző célpontok eléréséhez, ezért először vittek, azután jött a nagy ötlet, és félig fekve szállítottak. Egy napozóágyon. Nem nevetni.
A nagy napon szép ruhába bújtam, mindkét lábam belefért a szandálomba, az arcomat is sikerült meglátnom egy tükörben, nem így képzeltem, de ha már, akkor azért mégis valahogy. Felültem a taxira, irány a park, Herr Paprikával teljes díszben igazán tréfás látvány lehettünk. A fák alatt két tanúra három szék jutott, de legalább a szandálomat megdicsérték. Frank Sinatra, bevonulás, azt éreztem, amit ilyenkor a kisebb testvér szokott, kezdődött a program, gyors egyeztetés, én mégis mikor jövök. Túl hamar, nem múlt el belőlem az izgalom, de szép nagy szüneteket tartottam, és sikerült nagyobb könnycseppek nélkül megúszni, a fénylő tekinteteket meghagytam a többieknek. Ölelés, pezsgő, azután egy nagy levegő, beugráltam néhány fotó erejéig, az ifjú pár pedig szépen megtámasztott, lábak kérésre lemaradtak, jelenleg csak az egyikük fotogén. Azután boldogan telt a nap, és jó volt, örültem, mert ott ülhettem két héttel a műtét után.
Másnap aztán a legkedvesebb mosolyomat tettem az arcomra, és szépen megkértem Herr Paprikát, hogy szállítson egy kicsit a kedvenc napozóágyamon, kattintanék egyet-kettőt és persze a levegő sem esne rosszul. Herr Paprika tologatott a parkban, néha megálltunk, én fényképeztem ülve, azután tovább, persze mindenki minket nézett, nehéz is lett volna nem észrevenni a guruló járművet, aminek jó hangosan nyikorogtak a kerekei. Szóval így készültek a képek, élvezhettem egy másik nézőpontot, jó móka volt.
Ha szeretnének még sok levendulát látni, itt megtehetik.
A friss házasoknak pedig még mindig ugyanazt és ugyanúgy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése