2011. június 8., szerda

Tanú egy kis hendikeppel


Ma még remélem, elnézik nekem, hogy nincs recept, csak egy kis beszámoló, higgyék el, már nagyon szeretnék főzni, fejben keverek és vágok, tervezek és elképzelek, szóval hiányzik a fakanál, de egyelőre még az ép csontra való várakozás komoly egyensúlyi problémákat okoz. Azért nem csüggedek és ne csüggedjenek, Herr Paprika már rábólintott a segédkezésre, miután vázoltam az ötleteimet, szóval talán, lehet, reménykedem...
Addig is egy rövid összefoglaló, pénteken írtam már, készülök egy fontos feladatra, most már elárulhatom, a nővéremnek bekötötték a fejét, Oszi pedig megnősült, és én kaptam az esküvői tanú szerepét, sőt még szövegírásra is érkezett megbízás, természetesen saját előadásban. Mivel engedélyt nem kértem a két főszereplőtől, így csak néhány sor a saját kalandjaimról.


Az esküvő hosszabb kimenővel járt, utaztunk, amit én nagyon szeretek, a jelenlegi lábügyi helyzetben viszont akadtak kihívások. Például a lépcső. Szerencsére Herr Paprika és Józsi is szereti dolgoztatni a muszklijait, szépen levittek, a kocsi hátsó ülésére becsúsztam a legügyesebben, láb alá párna, mehetünk. Megérkezés után szépen beugráltam a plusz lábam segítségével a szobáig, de hamar ráébredtünk, hogy az én sebességem és kondim kevés lesz a különböző célpontok eléréséhez, ezért először vittek, azután jött a nagy ötlet, és félig fekve szállítottak. Egy napozóágyon. Nem nevetni. 
A nagy napon szép ruhába bújtam, mindkét lábam belefért a szandálomba, az arcomat is sikerült meglátnom egy tükörben, nem így képzeltem, de ha már, akkor azért mégis valahogy. Felültem a taxira, irány a park, Herr Paprikával teljes díszben igazán tréfás látvány lehettünk. A fák alatt két tanúra három szék jutott, de legalább a szandálomat megdicsérték. Frank Sinatra, bevonulás, azt éreztem, amit ilyenkor a kisebb testvér szokott, kezdődött a program, gyors egyeztetés, én mégis mikor jövök. Túl hamar, nem múlt el belőlem az izgalom, de szép nagy szüneteket tartottam, és sikerült nagyobb könnycseppek nélkül megúszni, a fénylő tekinteteket meghagytam a többieknek. Ölelés, pezsgő, azután egy nagy levegő, beugráltam néhány fotó erejéig, az ifjú pár pedig szépen megtámasztott, lábak kérésre lemaradtak, jelenleg csak az egyikük fotogén. Azután boldogan telt a nap, és jó volt, örültem, mert ott ülhettem két héttel a műtét után.


Másnap aztán a legkedvesebb mosolyomat tettem az arcomra, és szépen megkértem Herr Paprikát, hogy szállítson egy kicsit a kedvenc napozóágyamon, kattintanék egyet-kettőt és persze a levegő sem esne rosszul. Herr Paprika tologatott a parkban, néha megálltunk, én fényképeztem ülve, azután tovább, persze mindenki minket nézett, nehéz is lett volna nem észrevenni a guruló járművet, aminek jó hangosan nyikorogtak a kerekei. Szóval így készültek a képek, élvezhettem egy másik nézőpontot, jó móka volt.





Ha szeretnének még sok levendulát látni, itt megtehetik. 

A friss házasoknak pedig még mindig ugyanazt és ugyanúgy...

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails