Egyedül nem megy

 

Egy napot késtem, tudom, de némileg kibillentett tegnap a felfedezés, hogy a még lábadozó lábam a kelleténél több damilt tárol, ha értik, mire gondolok. Szóval ma volt némi kórház, és újra rendben a szervezet, haladunk a gyógyulás útján. És remélem, ennyi kóros kitérőt még elviseltek.

Most viszont következzen a morzsa, ami a szülőktől kapott eperből és a hétvégi levegőzés közben egy igazi kertben szedett levendulából készült, közös munkával, mert ugye egyedül még nem megy. Hangsúlyosan még.  Én elképzeltem, azután elmeséltem, Herr Paprika meghallgatta, majd megvalósította. Fázisonként hozta a tálat, megnéztük, megbeszéltük, összeállt a lépésekből a végeredmény, húszpercnyi várakozás és megsült a morzsa. Amíg kellett, persze hagytuk hűlni, de egy pillanattal sem tovább, tál a kézben, kanál és próba, szerettük a mézes eperbe süppedő levendulaízt, Éva, Herr Paprika és én. Másnapra maradt a kevesebb rész, pótoltuk fagylalttal, spárga után nyári desszert.

Kezdődhet a sütés Herr Paprikával.

Levendulás-epres crumble (morzsa) 

Kb. 40 dkg eper

2-3 szál levendula

méz

10 dkg liszt

5 dkg vaj

nádcukor

 Az epreket megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, a nagyobb szemeket felezzük vagy negyedeljük, ahogy kedvünk tartja. Négy kis vagy egy nagy lapos tűzálló tál aljában rendezzük el az epreket, csorgassunk a tetejükre mézet. A levendulát óvatosan mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd csipkedjük le a virágokat, és szórjuk az eper tetejére.

A lisztet, a kisebb darabokra vágott hideg vajat és egy csapott evőkanál nádcukrot a konyhai robotgép aprítós részében két perc alatt dolgozzuk össze. A kész morzsát rendezzük el az eper tetején. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (légkeverés), süssük a crumble-t nagyjából 20 percig, míg a morzsaréteg egy kicsit megpirul. Tál, egy személyre szabott adag, villa. Ha akad egy gombóc vanília fagylalt, biztosan nem lesz rosszabb az élmény.

A morzsa hamar a múlté, de mi azért még beszélünk róla. Röviden és elégedetten.