Mondhatnám, hogy a hőség motiválta a mai receptet (ami igazából tegnap akart bemutatkozni, a képek feltöltése azonban lehetetlen vállalkozásnak bizonyult), de füllentenék, szóval inkább a terv és a körülmények szerencsés találkozásáról van szó. A történet még tavasszal kezdődött, amikor elkezdtem újra összerakni az erkélyen a kertemet, és hűen magamhoz meglehetősen ösztönösen, azaz átgondolatlanul is vásárolgattam palántákat és vetőmagokat egyaránt. Így esett, hogy egy állványom megláttam a borágós zacskót, felvillant bennem a kék virágok képe, hát miért is ne, neveljünk, a többi meg majd kialakul. Az egyik ládába szórtam borágómagokat, mellé muskotályos zsályát, kinőtt, gyökeret eresztett mindkettő, a borágó éppen virágzásnak indult, elhiszem, hogy jól érzi magát.
Miután beköszöntött a kertészeti siker, ideje volt kutatni a felhasználási lehetőségek után. Olvastam itt, ott, amott, és mindenhol ugyanabba az irányba küldtek. A borágó levelei uborkaízűek, így aztán nem meglepő, hogy remekül működik az uborkával. Először salátát akartam, de végül inkább egy hideg leves készült joghurttal és néhány perces munkával. Gondolom, ma nincs nagy kedvük főzni, de ez a recept ígérem, senkit nem fog megizzasztani.
Borágós uborkaleves
1 közepes kígyóuborka
2 dl natúr joghurt
8-10 borágólevél
só
Az uborkát vékonyan meghámozzuk, kétharmadát lereszeljük, a maradékot nagyjából egyforma méretű, kis kockákra vágjuk. A borágóleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, vékony csíkokra vágjuk. A joghurtot egy mélyebb tálban simára keverjük, jöhet a lereszelt uborka, majd újabb keverés, só, végül a csíkozott borágólevelek. Kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Két kis adag lesz a munka eredménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése