A mai ebéd. Van sok-sok borsónk a szülők kertjéből, bulgur a piacon zsákmányolt zacskóból, menta, zeller az erkélyről, borsólevél az ablakpárkányon heverő ládából. Az utóbbi ma kedves meglepetéssel szolgált, a bejegyzés végén meg is mutatom. Az ebéd fontos logisztikai kérdéssé lép elő, ha éppen egyedül vagyok. Reggelit készít Herr Paprika, este vacsorát hoz, de délben kell valami, ami még féllábon állva, egy kézzel is könnyen megoldható feladat. A másikkal ugyanis általában kapaszkodom, nehogy legyen egy pillanat, amikor ráállok a lábra, amire nem szabadna. A melegítés már remekül megy, aztán pultra a tányér, óvatos huppanás a székre, lábat megtámasztani és eszem. Azután persze nem mosogatok.
Ma viszont más volt a menetrend. Herr Paprika tegnap megpárolta a borsót, reggel előkészítette a bulgurt, a többit már én teljesítettem a kanapén ülve, persze előtte elsoroltam a hozzávalók listáját. Szóval most van bent tálca, olívaolaj, ecet és só is. De kész az ebéd, ami ugyanolyan jó hidegen, mint langyosan, tehát pont nekem való.
Akkor ma újra majdnem csak én.
Zöldborsós bulgur
1 kis bögre bulgur
kb. 15-20 dkg zöldborsó
1 marék menta- és zellerlevél
borsólevél (választható)
vaj
fehérborecet
citromos olívaolaj
só
bors
A bulgurt egy kisebb tálkába szórjuk, felöntjük annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi, adunk hozzá egy kevés sót, átkeverjük, lefedjük, 10-15 percig állni hagyjuk. A borsót átmossuk, alaposan lecsöpögtetjük. Serpenyőben felolvasztunk egy kis darabka vajat, rászórjuk a borsót, néhány percig kevergetve pirítjuk, majd felöntjük kb. 1 deci vízzel, sózzuk, átkeverjük, alacsony hőfokon addig pároljuk, amíg szépen megpuhul, akkor félretesszük, hagyjuk kihűlni.
A mentát, zellert megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, apróra vágjuk. Ha van borsólevelünk, ugyancsak megmossuk, hagyjuk a papírtörlőn lecsepegni. A megpuhult bulgurt meglocsoljuk a citromos olívaolajjal és fehérborecettel, mennyiség nincs, bízzanak az ösztöneikben. Jöhet a menta és a zeller, a kihűlt zöldborsó, alapos keverés, egy kis frissen őrölt bors, majd kóstolás, ha valami hiányzik, most lehet pótolni. Tányér, bulgur, rá a borsólevél, villa és már vége is.
És a kellemes meglepetés, ami egy vidám kiáltásra késztetett. Borsó termett az ablakpárkány ládájában. Leveshez kevés lenne, de azért akkor is remek dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése