2011. május 30., hétfő

Lábam töröm


Olvasható és látható hát a nagy hallgatás oka, és következik egy bejegyzés, amiben nem lesz most evés, se ivás, csak egy nem tervezett hét története. Most még eldönthetik, olvasnak-e tovább, nehogy megzavaródjon a nyugalom. Én írok, biztosan.
Múlt szombat, napsütés és mi nyolcan Etyeken, kóstolunk, nevetünk, gyaloglunk, megállunk, majd kezdjük újra. Este egy domb, dombon a borász, egy felfelé tartó ballépés a jobb oldalamon, egy pillanat csak és a lábam törik. Mentő, kórház, fájdalomról nem szólok, gondolom, gondolják. Még azt hiszem, egy gipszeléssel befejeződik a történet, de tévedek, rég volt már törött csontom, operálnak, előtte viszont még akad egy megoldandó probléma, kiegyenesíteni azt, ami összecsúszott, nem is értem, mi történik, azután már igen, és bizony tudatlanul jobb volt. Csak szavakban: láb, súlyok, azután két nap mozdulatlanság. Hétfőn végre műtét, ki hitte volna, hogy egyszer majd ilyesmire várok, két órányi érzéstelen észlelés vagy kábulat. Vasember lettem. 
Mélységes éjszaka, nehéz nappal, nem részletezem, tudok azért kíméletes lenni. Arccal előre, mozdulni kell, de csak az ujjak engedelmeskednek, hiába szalad a parancs, nem emelkedik a láb. Türelmetlen vagyok, türelmes vagyok, bízom, kételkedek, azután az első remek pillanat, felállok, persze nem eszköztelenül, de akkor is csodálatos kijutni a szobából, szóval itt vagyok. Tornázom rendületlenül, jönnek a szerény sikerek, pénteken úgy szeretnék már otthon heverni a kanapén, orvos jön, felmér, maradni kell. Nehéz elfogadni, van könny, mindenki nyugtat, azután átlendülök. Este elmúlik a talpból a merevség, másnap felemelkedik a láb, megkönnyebbülök. Haza kell mennem, haza akarok menni. Mozog a láb nappal és éjjel, az alvás most úgyis kihívás, múlik a fájdalom, egyre jobban hajlik, aminek hajlania kell. Szombat este úgy várom az orvost, akár egy vizsgát, végül megkapom az értékelést, és igen, vasárnap már heverhetek az otthoni kanapén. Nem tudom leírni, milyen volt egy hét után meglátni az eget. 
Tehát újra itt, és most nagyon tudom értékelni, amit korábban észre sem vettem. És néhány megjegyzés: eddig sem szerettem háton fekve aludni, ezután pláne. Beszélgetni jó, a humor kortalan, és vannak helyzetek, amikor nem számít, hogy közel vagy messze a 80. születésnapunk. Könnyű hálásnak lenni, ha valaki jó hozzánk. A rádió barát, amikor nem múlik az idő. Hajnali 4-kor elkezdenek csicseregni a madarak, és nagyon lehet örülni ennek. Nagy fájdalom után a kicsit már észre sem venni, és tréfásak a korábbi aggodalmak. De azért hiába próbálunk mindig okosak lenni, néha előjön a ha, és a melankólia, hogy a nyári terveket bizony halasztani kell. 
Hogy van család, az jó nagyon, barátok üzenetein mosolyogni pedig jobb egy fájdalomcsillapítónál. 
Most bicegek és gyógyulok, még nem tudom, hogyan fogok féllábon főzni, de majd igyekszem. Holnap még egy kis kórház, a heti menüt nem tudom feledni, hát megírom. Köszönöm, ha bírták, és szurkoljanak, mert azért két láb jobb az egynél. 

13 megjegyzés:

Bernadet írta...

Az apró örömök a legjobb kedélyjavítók amikor olyasmik történnek körülöttünk, amit nem irányíthatunk. Igazán sajnálom a balesetet, és mielőbbi felépülést kívánok!

Puszedli írta...

Minden fájdalmat és türelmetlenséget átérzek.. Pár éve az én nyaram is ráment egy hasonló balesetre. A fekvést pedig.. idővel megszokja az ember. :)

Névtelen írta...

Nem irigyellek, főleg így a kánikula indulásával. Csak a türelem segít, én sí baleset miatt 8 hetet töltöttem fél lábon.
Vérhigítót is böködsz?

Colors in the Kitchen írta...

kitartást, türelmet és legyen a lábad a régi! nem tudom milyen lehet (csak elképzelni tudom), mert sose volt törésem. De borzalmas napjaid lehettek! A fontos, h már Otthon vagy.

Frau Paprika írta...

Bernadet, köszönöm a kedves szavakat, most az eper az én kedélyjavítóm.:)

Puszedli, akkor érted... A nyarat nem könnyű elengedni, azért remélem, lesz néhány hét, amit már talpon tölthetek. Addig fekvés és gyakorlás a mankón.;)

Kedves Névtelen, hát igen, a meleg sem túl kellemes bekötözött lábbal. Igyekszem türelemmel viselni, persze néha nehezebben megy. És van vérhígító is, a második beadás úgy tűnik nem lesz kék... ;)

Frau Paprika írta...

Colors in the Kitchen, köszönöm, igyekszem hamar meggyógyulni, voltak nehéz pillanatok, de itthon azért már minden könnyebb.

timus írta...

Hát ezt... nem kívánom senkinek, de kitartást neked, azt igen! Érdekes, hogy mennyire más színben látja az ember a dolgokat a történések után. :(

chriesi írta...

Minden jót és a lehető leggyorsabb gyógyulást!

Bianka írta...

Jobbulást

Frau Paprika írta...

Nagyon köszönöm mindenkinek a biztatást!:)

Eszter írta...

Kitartást és mielőbbi gyógyulást kívánok!

Frau Paprika írta...

Eszter, Neked is nagyon köszönöm!

Zizi írta...

Mielőbbi gyógyulást kívánok! Gondolom az induló állapothoz képest most már sokkal jobban vagy! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails