Pardon

Mert tudom, nem szép dolog  a januári ködben még karácsonyi emlékekkel, pláne receptekkel fárasztani másokat, de talán annyival szépíthető a helyzet, hogy kettőt letudunk egy bejegyzésben. Ráadásul téli ünnepi alkalmakkor még nyugodtan használhatók. Remélem. 

Lesz tehát egy pezsgős édesköményleves, azután pedig, most kezdhetek pirulni, de jól látják, már megint kacsamell, vargányás polenta, plusz egy kis vörösboros gyümölcsmártás. Volt hagymalekvár is, tényleg és komolyan, csak Oszi, aki azon az estén átvállalta a fotózást, a hagymának nem igazán nagy barátja, vagy inkább semmilyen barátja, a képen pedig az ő tányérja látható. Szóval hagymalekvárról majd írok, amikor elkészül újra, és fotóval is tudom bizonyítani a létezését. Hogy ne maradjon ki Ágó se a történetből, a kacsamell az ő kívánsága volt, persze nem állítom, hogy nagyon rá kellett volna beszélni, de azért megadtam a lehetőséget a valami másra is. Végül maradtunk a kacsánál, aminek újdonsága most a mézeskalács fűszerkeverékből és mézből álló máz volt (ötlet az Essen&Trinken oldaláról származik), amivel a finisben kentük meg a ropogós bőrt. Tudom, ez most megint nagyon december, de higgyék el, januárban, sőt februárban is befér még a konyhába egy kis mézeskalács-hangulat.

És akkor receptek.

Pezsgős édesköményleves kapros füstölt lazaccal

2 nagy édeskömény

1 vöröshagyma

2 krumpli

1 dl száraz pezsgő

0,5 dl tejszín

só

bors

olívaolaj

szerecsendió

10 dkg füstölt lazac

1 csokor kapor

1 zöldcitrom

A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, a krumplikat meghámozzuk, kisebb darabokra vágjuk. Az édesköményeket alaposan megmossuk, szárazra töröljük, végeket levágjuk, majd vékonyan felkarikázzuk. Egy nagyobb fazékban melegítünk egy kevés olívaolajat, rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig. Akkor jöhet a krumpli és az édeskömény, pár percig kevergetve pirítjuk, majd felöntjük az egészet annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi. Sózzuk, borsozzuk, majd félig lefedve közepes lángon addig főzzük, amíg valamennyi zöldség szépen megpuhul. Akkor lehúzzuk a tűzhelyről a levest, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd teljesen simára turmixoljuk, a folyamat végén az edénybe öntjük a tejszínt, reszelünk a többiekhez egy kis szerecsendiót, majd alaposan átkeverjük az egészet. Végül a leveshez öntünk kb. 1 dl pezsgőt, nem bánom, lehet egy lehelettel több is, újabb keverés, kóstolás, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni. Mivel a leves felnőtt társaságnak készült, így maradhatott az alkohol, gyerekek részvételénél forraljuk el szépen, vagy hagyjuk el a pezsgőt.

Már csak a lazac van hátra, vágjuk kisebb darabokra, tegyük egy mélyebb tálba, locsoljuk meg a zöldcitrom levével, egy kevés olívaolajjal, végül szórjuk rá az apróra vágott kaprot is. Alapos keverés, majd osztogathatjuk is a levesek tetejére.

Kacsamell mézeskalács mázzal, vargányás polentával, vörösboros gyümölcsmártással

2 egész kacsamell

3 tk mézeskalács fűszerkeverék

méz

80 g szárított vargánya

10 dkg kukoricadara

1 liter tej

40 dkg erdei gyümölcs keverék

2 dl vörösbor

nádcukor

vaj

liszt

A kacsamelleket alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. A felesleges hájtól megválunk, a bőrt óvatosan bekockázzuk. Felforrósítunk egy száraz serpenyőt, a melleket először bőrös oldalukkal lefelé sütjük kb. 5 percig, majd néhány percig a másik felüket is. A kész kacsamelleket tepsibe rakjuk szépen egymás mellé, megkenjük a bőrös felüket a 3 tk mézeskalács fűszerből és kb. 3 ek mézből álló keverékkel, majd betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés), és sütjük őket még nagyjából 8 percig. A sütési idő közepén egyszer még bekenhetjük őket a mézes keverékkel, ha maradt volna belőle. Ha elkészültünk, kivesszük a tepsit, a húst hagyjuk egy kicsit pihenni, majd szépen felszeleteljük.

A polenta az itt már ismertetett módszerrel készül, annyi különbséggel, hogy most vargánya is kerül bele, a rozmaring viszont elmarad. (Hogy csak tej vagy egy kis tejszín is,  azt már Önökre bízom.) A szárított gombákat egy mélyebb tálba rakjuk, majd öntünk rájuk kb. 3 dl forró vizet, lefedjük, 10 percig állni hagyjuk. ha letelt az idő, akkor leszűrjük a gombát, de a levét is megtartjuk, az utóbbit átszűrjük újra. A polentát a szokásos módon készítjük, de adunk hozzá 1 decit a gomba levéből, és a főzési folyamat felénél a kisebb darabokra vágott vargányát is hozzáadjuk. 

A mártáshoz én fagyasztott keveréket használtam. Kevés vajban kicsit megpároljuk a gyümölcsöket, megszórjuk egy kevés liszttel, majd óvatosan felöntjük a borral és 1 dl vízzel, az alkoholt elforraljuk. Adunk hozzá 1 ek nádcukrot, és addig főzzük, amíg szépen besűrűsödik. A végén kóstolunk már megint, ha hiányzik bármi, pótoljuk.

A levest is szerettük, de a kacsának és a polentának volt igazán nagy sikere. Mindenki üres tányért hagyott az asztalon, sőt még repetáztak is a bátrak (mert ugye volt még desszert is). Ha valami megmaradt bennem, az a fergeteges illat volt, ami áradt a kacsamellből, és egy másik, ami a vargányás polentából áramlott. Most már annyi volt a marketing, hogy kénytelenek lesznek tenni egy próbát. (És ezek a mennyiségek 6 fő számára készültek, de hűen magamhoz, legalább 8-9 embernek is elég lett volna. Na jó, a leves talán nem.)

Most kivételesen a végére kerül a nagy fotó, még a múlt hétvégén készült Sukorón, lehet nézegetni. És hogy magamról is legyen szó, úgy tűnik, megmaradok, nincs még 100%-os üzemmód, de már elérhető távolságban. Herr Paprika remekül ápolt, szóval övé az érdem, meg a mákos gubáé, amit szombaton vetett be egészségügyi fegyverként. Nálam hatott.