2011. január 28., péntek

Leves meg pesto


2011-es levessel még nem rendelkezik imbisz (a pezsgős édesköményleves nem számít, még tavalyi akció), szóval itt volt már az ideje, hogy legyen. Tudom, a képen sehol egy tányér, semmi folyékony, maximum a zellert és a diót összefogó olívaolaj, de pont sikerült elcsípnem nálunk a napfényt, most így örülök neki. A levest bánatomra már nem várta meg.
Tehát az egyik ok a visszatérő zimankó, egy tányér meleg ilyenkor nem jön rosszul, a másik pedig, hogy kaptam a hétvégén egy egész szép adag fehérrépát, és mielőtt még hanyatlani kezdett volna az állapota, megfőztem. Került hozzá alma, minimál fűszer, konkrétan só és bors, szerintem így is olyan intenzív és édeskés az íze, hogy nem kíván pluszokat. Ráadásul kapott egy kis kiegészítést, a pohár vízben egy hetet túlélő zellercsokorból készült hozzá pesto, dióval, mert most belőle is megnyugtató az itthoni készlet.
Akkor főzünk.



  
Fehérrépaleves diós zellerpestóval

 
5-6 fehérrépa
3 alma
tejszín
1 csokor zellerlevél
1 nagy marék dió
olívaolaj
bors



 A fehérrépákat megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk. Az almákat meghámozzuk, magházakat kivesszük, darabolunk. Egy közepes fazékba rakjuk a fehérrépákat és az almákat, öntünk rá bő másfél liter forró vizet, sózzuk, majd közepes lángon félig lefedve főzzük, amíg az alkotóelemek teljesen megpuhulnak. Akkor félrehúzzuk az edényt, turmixszal pürésítjük, majd öntünk hozzá kb. fél deci tejszínt, adunk hozzá egy kevés frissen őrölt borsot, keverünk, kóstolunk. Ha bármi hiányozna, csak nyugodtan (pl. egy kevés szerecsendiót is lehet a leveshez reszelni), ha pedig kissé sűrűnek éreznénk, akkor adjunk hozzá még egy kevés vizet.
A pestóhoz megmossuk a zellert, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd a szárak végét levágjuk, azután az egészet felvágjuk, szárastul, levelestül. A diót száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, hűlni hagyjuk. A diót és a zellert mozsárban vagy aprítógépben összedolgozzuk, adunk hozzájuk annyi olívaolajat, hogy a végeredmény szép krémes legyen. Még egy kevés só és befejeztük.
Tányér, tányérba leves, levesre pesto.


Péntekre még a nap is kisütött, remélem, így is marad, terveim szerint kicsit kiszellőztetem magam. Kövessék a példám, vagy csináljanak bármi mást, legyen jó hétvégéjük.
Hétfőn jövök.

1 megjegyzés:

chriesi írta...

A kevesebb mindig több! Érzem a levesed ízét, megfőzöm én is szombaton. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails