Akkor ott folytatjuk ma imbiszt, ahol tegnap abbahagytuk, beszámoló az utolsó kastélyról, vagy inkább komplexumról, amit azért is ajánlok kirándulási célpontnak, mert egy csomagban kapunk épületet, emlékeket, kiállítást, jó lengyel ételeket, helyi termékeket és egy filmszerű grogozás, sütizés lehetőségét.
Az ún. nagy kastélyban megnézhetünk egy vetítést, amiből megtudható Lomnica rövid története (a vicces az volt, hogy a felújítás a fűtés bevezetéséig még nem jutott el, ezért begyújtottak a kandallóba, hogy mégse fagyjon a télikabátos fenekünk a székhez), én pedig most megpróbálom leírni a lényeget. A nagy kastély még a 17. században épült, legutolsó tulajdonosa a von Küster család volt, akik a II. világháború után Németországba menekültek. Az üresen maradt épületeket felgyújtották, szép lassan használhatatlan rommá vált a kastély és a környezete. A háború idején még gyerek von Küster is mesél, 1990-ben ő tért vissza a lányával Lomnicába, de először nem látták értelmét, hogy bármit is tegyenek az épületek visszaszerzéséért. Aztán az idős von Küster egyszer megfordult, meglátta a hegyeket, és onnantól nem volt kérdés, hogy kell a kastély. A további eseményeket már a lánya meséli, hogyan vették először bérbe, kezdték el különböző alapítványi támogatások segítségével felújítani, láthatjuk a képeket, ahogy elkészült a tető, majd szépen kezdték rendbehozni kívül és belül. Közben gyűjtöttek szervezeteknél és rokonoknál, megvették a kastélyt és a mellette álló özvegyi lakot is, amiben ma egy kis hotel és étterem működik. Ma ott tartanak, hogy néhány szint már elkészült, de nincs ugye fűtés, és vannak bizony még befejezetlen, vagy teljesen érintetlen részek, így az az emelet sincs készen, ahol egy kiállítást nézhetünk a völgyben található számtalan kastélyról, várról.
Ma egészen pezsgő élet folyik, különösen nyáron, amikor vásárokat, fesztiválokat, koncerteket tartanak, ráadásul nemcsak ezt a két épületet hozták rendbe, hanem a gazdasági épületeket is, többek között egyetemisták segítségével. Az egyikben étterem működik, természetesen nem hagytuk ki, pláne hogy ezen a napon sem volt éppen meleg, szóval szépen leteszteltük a zureket, a káposztalevest, a bigoszt és a serniket, ami egy nagyon kedvelt lengyel túrós sütemény. És most örüljenek, mert Oszi nemcsak megosztotta velünk a serniket (jó volt bizony), de még le is fényképezte:
És akkor vendéglő kívülről és belülről:
Ahogy már írtam, a Dom Wdowy (lengyelül bizony özvegyi lak) épületében egy 12 szobás kis hotel működik, mivel alvóhelyünk volt már a nagybácsi remek lakásában, az ebédet is kipipáltuk, így ki-ki gyomra teljesítőképessége szerint választott az étteremben. Herr Paprika és én a grogra szavaztunk, ne kerekedjen, inkább laposodjon az a has, persze azért a csokoládé torta és az almás lepény megkóstolását nem utasítottuk el. Az egész helynek tényleg filmes hangulata van, beöltözött pincérnő, a falon régi síléc, mindenféle tárgyak a polcokon, régi bútorok és cserépkályha. Megbeszéltük, ha nyerünk bármilyen szerencsejátékon, akkor a következő télen családostul kibéreljük azt a 12 szobát. Most beértem a groggal is.
Imbisz holnap megint jelentkezik, folytatódnak a lengyel napok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése