Ahogy ígértem, édes a csütörtök, következik a desszert. Sok előzetes elképzelés itt sem volt, legyen könnyű, kicsit fanyar, egyszerű és lehetőleg előkészíthető. Valahogy innen indultam, a végeredmény pedig a zöldcitromos túrógaluska lett, amihez a hecsedli úgy társult, hogy Herr Paprika mamája megajándékozott minket egy üveg saját csipkelekvárral, amit persze még tartogatunk, de elképzelve az ízét a gondolat megmaradt, vettem is gyorsan egyet. A kérdés ezzel megválaszolva.
És akkor egy kicsit még nyelvészkedünk. Bevallom, én nem tudtam, hogy jön a hecsedli a csipkebogyóhoz, most viszont szerettem volna kideríteni (Minisztori: anno az egyetemen a dög szó etimológiájáról írtam a szemináriumi dolgozatomat. No, most mit gondolnak?) Az Idegen szavak szótára csak annyit árult el, hogy német eredetű, ami nem vitt közelebb a megoldáshoz, az én szókincsemben a csipkebogyó Hagebutte néven fut. Felcsaptam a Nyelvművelő kéziszótárt is (hecsedli - hecserli), ahol ugyancsak a német eredet szerepel, és a megjegyzés: bizalmas-vulgáris hangulatú főnév. Ez volt ám a tréfás meglepetés, a hecsedli szót hallva ezt sosem éreztem, szóval vulgáris hangulatú lekvárt tartok a kamrapolcon. Következett az internetes keresés, ahol több forrás szerint is az osztrák-bajor Hetscherl szóból dl kicsinyítőképzővel alakult a magyar hecsedli elnevezés. Ezt olvasva pedig azzal szembesültem, hogy németül a hét minden napján máshogy nevezhetem a csipkebogyót. Ma is okosabb lettem.
Akkor recept.
Zöldcitromos túrógaluska hecsedlivel
25 dkg túró
3 zöldcitrom
2,5 dl tejszín
méz
porcukor
1 kis üveg hecsedli lekvár
1 tasak zselatinfix
A túrót egy mélyebb tálban villával alaposan összetörjük. A zöldcitromokat alaposan megmossuk, szárazra töröljük, kettőnek a tálba reszeljük a héját, majd kifacsarjuk a levét a túróhoz öntjük. Adunk a keverékhez 2 evőkanál mézet is, majd alaposan összekeverjük, azután jöhet a zselatinpor (persze a lap is abszolút megfelel, én kihagytam az áztatós részt), majd újabb keverés. Kóstolunk, ha túl savanykásnak találnánk, adunk még hozzá egy kevés mézet. A tejszínt egy kevés porcukor és csipet só kíséretében kemény habbá verjük, majd óvatosan a túróhoz keverjük, a krém tetejét lesimítjuk, alufóliával letakarjuk, néhány órára hűtőbe rakjuk.
A hecsedli lekvár egy kisebb edénybe kanalazzuk, felöntjük kb. 1 dl vízzel, elkeverjük, azután alacsony hőmérsékleten összefőzzük, a végeredmény sűrű, de még folyékony legyen. Ha sikerül házi hecsedlihez jutni, aminek már önmagában krémes és folyékonyabb az állaga, akkor ez a lépés természetesen elhagyható.
Tálaláskor mártsunk langyos vízbe egy kanalat, és a segítségével hasítsunk a masszából egy-egy darabot, egy másik kanállal pedig formázzuk galuskaszerűre (persze ragaszkodni nem kell, pakolják, ahogy szeretnék). A tetejére locsoljunk hecsedlit, langyosan vagy kihűtve. Készen vagyunk.
A legjobb visszajelzés Józsitól érkezett, aki nem igazán édesszájú, jöhet persze egy kis édesség, de csökkentett mennyiségeben. Most viszont nem elég, hogy lelkesen nyújtotta a tányérját ismétlésre, de közben a következőt mondta:
- Ebből meg tudnék enni egy vödörrel.
Büszke voltam? Büszke voltam. Naná és persze hogy. Legközelebb gyártok is neki legalább egy homokozóvödörnyit. Mert megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése