Jelenia Góra, várak és a hó

A lengyelországi napok egyik legjobb emléke a rég nem látott mennyiségű összefüggő hótakaró lesz, ami számomra is váratlan módon egészen nagy örömet okozott (ennek egyik bizonyítéka Frau Paprika hótaposós videója, ami a Facebookon megnézhető). Egészen felvillanyozott a mindenütt látható fehérség, néztem az autó ablakán keresztül, tapogattam, tapostam, még bele is dőltem, de ezt a vicces epizódot megtartom könnyesen röhögős baráti estékre. A sok hóhoz megfelelő időjárás is társult, a mínuszokon nem is lepődtünk meg, megtapasztaltuk már kétszer a lengyel telet, de most egyik éjszaka, amikor éppen Mónikától tartottunk hazafelé, deres lett a hajunk, a sálunk, az arcomon éreztem, talán hidegebb lehet, mint máskor. Oszi másnap reggel nézte a lengyel híradót, kiderült, hogy előző éjszaka éppen Jelenia Górában volt a leghidegebb, -26 fok. Akkor nem hiába fázott az orrom belülről is.

 A mostani cél minél több vár meglátogatása volt, ha már a Sniezka megmászását a lavinaveszély és a jégcsákány hiánya miatt inkább későbbre halasztottuk. Először Czocha várához kirándultunk (itt mindenképp kiemelném Oszi remek autóvezetői technikáját), de mivel a bigosszal kicsit több időt töltöttünk a kezdeténél, így az utolsó látogatás időpontját éppen sikerült lekésnünk. Ilyenkor nem éppen hátrány, ha valaki lengyelül tud kérdezni, kérni, szóval végül nem csak bemehettünk körülnézni, de még a toronyba is felmehettünk, hogy naplementében készíthessük a "hát igen, giccses, de nekünk tetszik" képeket:

A várat még a 13. század közepén építtette II. Vencel, később évszázadokig egy gazdag család birtokában volt, s megélt különféle viszontagságokat. A két világháború sem hozott kedvező fordulatokat, az 1950-es évektől a lengyel hadsereg vakációs célokra használta. 1996-ban nyitotték meg az azóta is működő hotelt a várban, de ahogy már említettem, vezetővel naponta néhány alkalommal látogatható.

Másnap a Wojanów kastély volt az első úticél, itt kevesebb sikerrel jártunk, mivel az épületekben ma szálloda működik, szervezett látogatás nincs, így csak bekukkantani lehet, de azt hiszem, a park kárpótol mindenért. Még télen is.

 

Akkor egy rövid ismertető. A kastély 1603-ban épült, a harmincéves háború alatt azonban le is rombolták, és csak 1667-ben épült újjá. Az évszázadok során számtalan tulajdonosa volt, 1839-ben egy holland hercegnő birtokába került, aki neogótikus stílusban építtette át a kastélyt. A világháború után állami kézbe került, később állapota teljesen leromlott, üresen és romosan állt. 1995-ben egy cég megvásárolta és felújította, de 2002-ben leégett. 2004-ben új tulajdonosra talált, az épületet és a parkot teljesen helyreállították, 2007-től működik szállodaként és konferenciaközpontként.
Mielőtt még végtelenre nyúlna a bejegyzés, most szépen berekesztem. Holnap jön imbisz az utolsó kastéllyal, de lesz azért evés is.
Zárásként még egy vicces tábla a parkból: