Szimplán

Ma tehát pontosan az, amire a képet nézve gondolnak, paradicsomos spagetti, amit nemcsak megeszem bármikor, de meg is főzök. A kettő együtt azért ritkán működik, de hogy ne legyen kedvem, szuflám, állóképességem egy paradicsomszósz megvalósításához, az csak kivételesen kritikus helyzetekben fordulhat elő. És az is, hogy amikor kezd legyőzni az éhség, kezdenek beszűkülni a gondolataim, az elsődleges motivációt követve a kamra felé indulok, ne találjak ott tésztát, dobozban hámozott paradicsomot és így tovább. Az éveket fogyasztva kialakult már az én basic szószom, ami persze nincs feljegyezve, kimérve, amiben nincs semmi különös, és amitől valahogy mindig eltérek így vagy úgy, de az alap azért állandónak mondható, például mindig van benne paradicsom, na jó, ezt nem hagyhattam ki.

Most az a kivételes helyzet alakult ki a konyhában, hogy egy kosárban ott várakoztak a szülőktől kapott paradicsomok, kicsit már fénykorukat vesztve, tehát itt volt az idő a feldolgozásra. Először a zelleres paradicsomleves képe töltötte ki a fejemet, ráhangolódtam teljesen, de aztán józanul beláttam, hogy vacsorának túl könnyű lenne. Így végül tészta, amihez nemcsak a paradicsom érkezett a szülőktől, de a hagyma és a fokhagyma is, a mi erkélyünk pedig bazsalikommal és oregánóval vette ki a részét az élelmezésből. 

Tésztázunk.

Paradicsomos spagetti

1,5 kg paradicsom

2 közepes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 dl száraz fehérbor

1 marék bazsalikomlevél

3 ág oregánó

olívaolaj

só

bors

nádcukor

1 csomag teljes kiőrlésű spagetti (persze nem kötelező)

parmezán

Egy nagyobb edényben vizet forralunk, majd mondjuk két körben óvatosan belerakjuk a paradicsomokat, két-három percig hagyjuk őket úszni, azután szűrőkanállal kivesszük, hűlni hagyjuk őket, majd késsel lehúzzuk a héjukat, és kisebb darabokra vágjuk. A hagymákat és fokhagymákat megpucoljuk, mindkettőt apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felforrósítunk két evőkanál olívaolajat, jöhetnek a hagymakockák, sütjük üvegesedésig. Ha megfelelőnek ítéljük, következhet a fokhagyma, adunk neki egy percet, keverünk, majd felöntjük a borral, várunk, amíg elpárolog az alkohol, azután kerülhet a serpenyőbe a paradicsom. Só, frissen őrölt bors, egy kevés nádcukor (ez utóbbit elhagyhatják, szerintem kell, hogy megtörje a paradicsom ízét), keverés, majd fedő, hagyjuk főni a szószt alacsony lángon, fokozaton úgy húsz percig. 

Közben néha azért keverjük át, a folyamat végén, ha szükséges, főzzük egy kicsit fedő nélkül is, hogy megfelelő sűrűségű legyen. A fűszernövényeket mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd csipegessük le az oregánó leveleit, végül mindkettőt vágjuk kicsit össze. Miután kikapcsoltuk a tűzhelyet, adjuk a szószhoz a fűszernövényeket, keverjünk, kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.

A tésztát főzzük meg a csomagoláson lévő utasítás szerint, leszűrés után keverjük össze a paradicsomszósszal. Tányér, tészta, tetejére reszelhetünk parmezánt, nálunk most hiánycikk volt, esetleg egy kis frissen őrölt bors a végén, persze csak ha kedvük úgy tartja. Villa, eszünk.

Most ezt már nem tudom bent tartani. Jó lett, nagyon, és hogy ne higgyék, csak magamat dicsérem, a fő érdem az otthoni paradicsomoké, amik nem láttak vegyszert, napot viszont annál inkább. Persze a saját nevelésű bazsalikom is remekül teljesített. Tudom és befejezem, de azért ha hozzájutnak még igazán édes paradicsomhoz, egyenek egy jó spagettit vacsorára. Vagy ebédre. A reggelit azért nem ajánlom.