Növényt nekem!

A melegedő idő és a tudat, hogy már március, kezdik előhívni egyik nagy szenvedélyemet, a kert nélküli kertészkedést, így amikor vasárnap Herr Paprika, az ő mamája és én beszerzésre indultunk, csak egyet akartam. Növényt venni. Lehetőleg nem egyet. Végül az utolsó állomáson jött a szerencse, nagyot mosolygott, én pedig megláttam az állványon sorakozó, leárazásra ítélt fűszernövényeket.Van bennem megmentői hajlam, gyerünk, vigyünk minél többet, de felügyelet mellett csak kettőt kockáztattam meg, többre nem lett volna hihető magyarázat, petrezselyem az ablakban, bazsalikom már a halálán, a rozmaring meg ugyebár évelő és az erkélyen vár. Így tehát citromfű és menta került a kosaramba (és akkor csak őszintén: van esély rá, hogy az előbbi kihajt az itthoni cserépben, a másik meg a ládában, de ezt Herr Paprikának nem árultam el). 

Egy korábbi állomáson olyan olcsó padlizsánt fedeztünk fel, amit képtelenek voltunk ott hagyni, így az már biztos volt, sütni fogok. A padlizsán nagy barátom, minden formában, most citromfüves öntet készült hozzá, a tetejéről pedig hiányzott volna a ropogás, így társult hozzá a mogyoró és a morzsolt, pirított kenyér.

Recept.

 

Sült padlizsán mogyoróval, kenyérmorzsával, citromfüves öntettel

2 feszes padlizsán

1 szelet száraz kenyér

1 marék citromfűlevél

1 marék mogyoró

sherry ecet (vagy lágy borecet)

extra szűz olívaolaj

olaj

só

bors

 A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, végeket levágjuk, majd egy nagyon éles kés segítségével hosszában kb. 1 centis szeletekre vágjuk. Persze mérni azért nem kell. Egy serpenyőben (ami ideális esetben grill) olajat melegítünk, majd szép sorban megsütjük benne a padlizsánszeleteket. Ha nagyon eltűnt az olaj, lehet pótolni, de igazán jó serpenyőben igazán kevés is megteszi. A kész példányokat papírtörlővel letakart tányérra rakjuk.

Közben a mogyorót megpirítjuk szárat serpenyőben, várunk, amíg kihűl, majd mozsárban egy kicsit megtörjük. A kenyeret pirítóba dogjuk, azután kézzel összemorzsoljuk (persze nem a forró szeletet). A citromfűleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, összevágjuk. Egy kisebb tálban összekeverjük a citromfüvet olívaolajjal és ecettel, mindenki dolgozzon ízlése szerint. Még egy csipet só és frissen őrölt bors.

Padlizsánra kenyérmorzsa és mogyoró, rá a citromfüves öntet. Hidegen, langyosan egyaránt ajánlott.

A megmaradt padlizsánt tegnap este megsütöttem, most feta helyett ricottával töltöttem, de minden más maradt a tavalyi verziónál. És így bebizonyosodott, hogy de jó is a menta a ház(tartás)nál.

Végül egy kis helyzetjelentés, így fest a márciusi Grafit: