2011. szeptember 13., kedd

Szeptemberi születésnap


Az utazás hete ugyan véget ért, de ma újabb sorozat kezdődik, ugyanis szombaton ünnepeltük Herr Paprika születésnapját, köszöntéshez pedig vacsora is jár, mi legalábbis így döntöttünk, az ünnepelt kérte, én megígértem. Ma megismerhetik az előételt, holnap beköszön a második fejezet, végül jön a desszert, amin még ott volt a lengyel hangulat. 
Mielőtt receptbe kezdenék, egy rövid beszámoló az előkészületekről. Szombat reggel, kosár a kézbe, táska a vállra, a lábtörés óta ez az első indulás a piacra egyedül. Az út nem hosszú, viszont kétszer lassabban fogy el, mint májusban, de nincs ezzel baj, folyton koncentrálok a járásra, most még talán, biztosan felülírhatók a fejemben ragadt mozdulatok, és ha hasonlítani akarok a régi önmagamra, akkor bizony lassú vagyok. A piac még mindig olyan telített szombatonként, csak egy a vicces, kimaradt a nyár, most már szilva van, körte és sütőtök, de ettől függetlenedve minden ugyanott és ugyanúgy. Kicsit, bevallom, óvatoskodva közlekedem, nincs aki elkapjon, persze csak el kell hinni, nem történhet semmi kritikus, és próbálom is, de azért kitágult pupillákkal figyelek minden szembejövőt. A vásárlás amolyan félig spontán módon zajlik, voltak előzetes vázlatok, aztán amit látok, azzal módosulnak az ötletek. Fügét nagyon szerettem volna, idén még nem találkoztunk, de most szerencsém volt, Edit leírását követve az emeleten megtalálom a bácsit, örülök, a fóti fügék meg jönnek velem. Egy másik szint, másik bolt, van kecskesajt, akkor eldőlt minden, rizottót eszünk.
Jön a recept.
      



Fügés-kecskesajtos rizottó


20 dkg arborio rizs
7-8 dl zöldségalaplé
5 dkg natúr krémsajt
1 kis vöröshagyma
1 dl száraz fehérbor
5 dkg vaj
10 dkg lágy kecskesajt
6 szem füge


A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, az alaplevet felforrósítjuk. Egy közepes méretű edényben vagy egy magas falú serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig. Ha megfelelőnek ítéljük a helyzetet, kerülhet a serpenyőbe a rizs, 2-3 percig kevergetve pirítjuk, majd felöntjük a borral, hagyjuk elpárologni az alkoholt, és amikor a rizs már felszívta a folyadékot, elkezdjük adagolni az alaplevet, közben időnként keverünk. A folyamat végén ellenőrizzük a rizs állagát, legyen puha, de ne főzzük szét semmiképp. Ha késznek tekinthető, a rizottóba keverjük a maradék vajat és a natúr krémsajtot, majd szokás szerint kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
A rizottót tányérokba adagoljuk, reszelünk a tetejére a lágy kecskesajtból, végül ültetünk rá néhányat az előzetesen megmosott, cikkekre vágott fügéből. Villa és egy pohár fehérbor, készen is vagyunk.


Rizottó bevált, füge még mindig olyan jó, ahogy emlékeztem rá, mellé nagyon szép bort ittunk, Osziék hozták az ünnepeltnek, ez volt a kezdet. Folytatás következik a második résszel.

1 megjegyzés:

mes@ írta...

Itt is nagyon boldogot, és gratula a piachoz! :) <3

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails