Tegnap hosszú voltam, ma rövid leszek, a maratoni mozizás és a Kertész utcában található helyek szisztematikus feltérképezése a többiekkel kezd lemeríteni. Persze ez nem panasz, csak megállapítás, élvezem én ezt, már megismerem a jegyszedőt, a mosdóba menet mindig balra fordul a fejem a fülbevalók felé, nem kell gondolkozom, hogy a nézőtéren hogy is van a jobb meg a bal, előtte és utána a sétát, üldögélést egy teraszon a szeptemberi ajándék időben, szóval jó ez, megszokni könnyű, de azért egyetemistaként kevésbé sóvárogtam egy kis pluszalvás után. Az utolsó filmre azért még felszívom magam, aztán tartunk egy kis szünetet, azt hiszem.
A cím szerintem már elárulja, a mai süti teljesen másnak készült, vannak fügék tartalékban, azokat terveztem felhasználni, de aztán felfedeztem a két barnulva árválkodó, ott felejtett körtét, és végül egészen más lett a végeredmény. Egy könnyű és egyszerű őszi süti, körtével, dióval, rozmaringgal és kevés cukorral. Kevésbé édesszájúak is tehetnek egy próbát.
Akkor sütünk.
Rozmaringos körtesüti
2 érett körte
10 dkg dió
10 dkg liszt
2 tojás
6 dkg vaj
6 dkg nádcukor
2-3 ág rozmaring
(mascarpone)
A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, hűlni hagyjuk, majd konyhai robotgépben finomra törjük. Egy mélyebb tálban a vajat a cukorral addig keverjük, amíg a cukor teljesen feloldódik, majd y egyenként hozzáadjuk a feltört tojásokat, közben keverünk folyamatosan, hogy géppel vagy kézzel, az csak rajtunk múlik. Következhet a dió, keverés, majd lassan szitáljuk a tálba a lisztet is, kezünk vagy a gép továbbra is forog. A körtéket hámozzuk meg, vegyük ki a magházat, vágjuk kis kockákra, azután keverjük a tésztához. A rozmaringágakat (hogy kettőt vagy hármat, döntsék el kedvük szerint) megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, lecsipkedjük a leveleket, apróra vágjuk, a többiekhez keverjük. Kivajazunk négy kicsi és lapos tűzálló formát (vagy egy kis kapcsos tortaformába sütőpapírt teszünk, vajazunk), elosztjuk kanállal a körtés tésztát, azután 180 fokra előmelegített sütőben (légkeverés) úgy 20 percig sütjük, végén tűpróbával ellenőrzünk. Kivesszük a sütiket, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd kerülhet a tetejére egy kis mascarpone, és én még szegfűszeges gyömbérszörpöt is löttyintettem rá, csak a dőzsölés kedvéért. Villa, eszünk.
Itt a vége, elakadt a szavam, azért még egy kis öröm, ami egyáltalán nem kötődik se filmhez, se sütihez, megszereztük az új Yonderboi lemezt, néhány hallgatás után úgy érzem, kedvelni fogom.
2 megjegyzés:
Pont úgy hangzik, mint valami, amit nekem is el kell készítenem. Körtém nekem is árválkodó státuszban leledzik, és a hétvégi zserbósütésből is maradt egy adag darált dióm, ami a hűtőben várja beteljesülését.
Most már nem sokáig... :)
Örülök, remélem, ízleni fog!:)
Megjegyzés küldése