2011. augusztus 26., péntek

Bátorság


Az elmúlt napokat szerencsésen megúsztam főzés nélkül, és tudom, ez itt egy gasztroblog, de higgyék el, nem kellett elmorzsolnom a szomorúság könnycseppjeit a szemem sarkában. Gondolataim inkább a víz mindenféle formái körül forogtak, azaz a megihatók és az átúszhatók körül, az előbbi persze nem jelentett problémát, az utóbbi viszont annál inkább, a lehúzott redőnyök mögött erősen gondoltam egy hűs medencére, de valahogy nem akart megjelenni. Pedig igazán tudtam volna értékelni, a csavaros lábam még inkább, ez a hőmérséklet nem barátja. Őszintén bevallom, azért a habos sör és a hosszúlépés is bekopogott a fejemben gyakran, Józsival aztán sikeresen eleget tettünk a kényszernek, ezen a szón még én is nevetek, szóval járásgyakorlás közben kiültünk egy teraszra, azután egy másikra, ha már egyszer így belejöttünk. 
Enni azért izzadás közben is kell, én legalábbis még ilyenkor is képes vagyok olyan erős éhséget érezni, ami ellen muszáj abban a pillanatban tennem, helyesebben ennem valamit. Voltak pillanatok a héten, amikor elhittem, hogy nahát nem is kell reggeliznem. Na persze, hogy egy kefir majd megteszi, tíz perc múlva már a hűtőben volt az egyik végtagom. És most kivételesen nem a lábamra gondolok. Először Józsi áldozta fel magát, és sütött remek lecsót, az ő távozása után pedig Herr Paprikát próbáltam meggyőzni telefonon keresztül arról, ha beszerez néhány kedvelt török falatot, mindketten jól járunk. Tegnap már megközelítettem a konyhát, az eredmény nyugodtan nevezhető gyenge próbálkozásnak, ugyanis mindössze egy levesturmixolásra futotta. Legyőzött a hő. Ma viszont azt mondtam magamban, bátorság, az árván maradt cukkinit ideje lenne felhasználni, és elővettem egy serpenyőt.
Elhatároztam, csak egy rövidke bevezetőt fogok írni, de úgy érzem, ez nem sikerült. Most viszont már recept.


Cukkinisaláta


1 nagy cukkini
1 csokor petrezselyem
gránátalmaszirup
méz
olívaolaj
1 chilipaprika 


A cukkinit vékonyan meghámozzuk, majd két kisebb darabra vágjuk, hosszában felezzük, azután kockákra vágjuk, de persze a forma nem kötelező. Egy nagyobb serpenyőben melegítünk egy kevés olívaolajat, ha már forró, jöhetnek a cukkinikockák, úgy 6-8 percig sütjük őket, néha óvatosan átforgatjuk. Ha elkészültünk, papírtörlővel letakart tányérra rakjuk a cukkinit, várunk, amíg egy kicsit kihűl, azután egy mélyebb tálba rakjuk, megsózzuk. Megmossuk a petrezselymet, papírtörlővel felitatjuk a vizet, azután apróra vágjuk, a cukkinire szórjuk, óvatosan átforgatjuk. A chilipaprikát nagyon vékony karikákra vágjuk, ha kevésbé csípősen szeretnénk, a magoktól megválunk, azután mehet a csípős rész a többiekhez. Végső fázis: locsoljunk olívaolajat, egy kevés gránátalmaszirupot a salátánkra, majd adjunk hozzá 2 tk mézet. Keverés, persze óvatosan, azután kóstolunk, ahogy mindig, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. A tetejére tört mogyoró vagy dió, hozzá egy pirított lepény. Két adagra számítsanak.


Kitartás, mi mást is mondhatnék, és ráadásul péntek, hát igyanak, hűsöljenek, igyanak és hűsöljenek. Imbiszen most jön egy kis szünet.
 

2 megjegyzés:

babette főz írta...

A víz körül forgó gondolataim nekem is eljutottak a tudatomig, úgy, hogy teleengedtem a kádat vízzel és munka után bele a hideg vízbe...
A cukkini remek megsütve, én újkrumplival készítettem nem túl régen.

Frau Paprika írta...

Babette, kicsit megkésett a válasz,távolléttel igazolhatom, el is múlt a nagy meleg.:)Az újkrumplis változat is nagyon jó lehet.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails