Paradicsomos állapot

A címet vehetik nyugodtan szó szerint, ez a leírás jellemzi jelenleg a legjobban a konyhát. Akad a hűtőben, tálban és kosárban, piros, nem csak kívül, édes és megunhatatlan. Viszont nem kevés, a reggeli fogyasztással nehezen lenne feldolgozható, tehát főzni kell, és persze ez nem panasz, a hosszú hetek kihagyása után kifejezetten örülök a konyhában állva, csak a lábam nem. Így aztán a fel-le és fel-le még mindig megszokott látvány, különben violaszínben virít a láb, ami elvben már összeforrt, csak még nem talált vissza a hétköznapokhoz. Tudnék még írni hosszan, de imbisz mégis egy gasztroblog, néha persze nem. (Annyi azért még kikívánkozik, hogy tegnap Ágó és Oszi elvitt sétálni, ez tréfásan hangzik, de nagy esemény, egy mankóval le a lépcsőkön, ki az utcára, nahát, levegő, és milyen meleg van, gyaloglás, azután próba. Néhány lépés mankó nélkül, Oszi szerint ha csak a lábakat nézzük, már szinte normális, a felsőtestem még egy kicsit kileng, szóval most nem jó mellettem gyalogolni. Ennyi, pont és zárójel bezárva.)

Tehát a konyha. Először tésztát terveztem, egy kicsit csípőset, sok érett paradicsommal, bazsalikommal és ki tudja még, de azután ráébredtem, hogy a bizonytalan koordináció a forró víz leöntését nem segíti, akkor inkább maradjunk egy edény keretein belül. Így készült végül rizottó, ami a főzés során egyre gazdagodott, hát lássuk.

Ropogós paradicsomos rizottó

20 dkg arborio rizs

kb. 8 dl zöldségalaplé 

2-3 paradicsom

4-5 aszalt paradicsom

1 közepes vöröshagyma

1 kis marék dió

1 kis marék mogyoró

1 marék bazsalikomlevél

3 ág oregánó

5 dkg vaj

1 dl száraz fehérbor

cayenne bors

néhány kanál pesto (választható)

A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A paradicsomokat megmossuk, szárazra töröljük, lehúzhatjuk a héjukat, én bevallom, nem tettem, az viszont biztos, hogy kis kockákra vágjuk. Egy mélyebb serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Ha megfelelőnek ítéljük, következhet a rizs, néhány percig pirítsuk kevergetve, majd öntsük fel a fehérborral, várjunk, amíg felszívják a szemek a folyadékot. Kezdjük el merőkanállal adagolni az alaplevet, az első után adjuk a rizshez a paradicsomot, keverjük át,  adjunk hozzá egy kevés cayenne borsot, ha felszívta a rizs a folyadékot, jöhet a következő adag. Miközben puhul a rizs, száraz serpenyőben pirítsuk meg a diót és a mogyorót, várjunk, amíg kihűl, majd mozsárban törjük egy kicsit össze. A bazsalikomot és az oregánót mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, a bazsalikomleveleket tépkedjük kisebb darabokra.

Amikor már fogytán az alaplé, ellenőrizzük a rizs állagát, legyen puha, de semmiképp sem főzzük túl. Ha jónak ítéljük, vegyük le a tűzhelyről, adjuk hozzá a vaj másik felét, az összetört mogyorót és diót, a fűszernövényeket, keverjük át alaposan, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Vágjuk csíkokra az aszalt paradicsomot, tálaláskor tegyünk néhányat a rizottóra, és ha úgy szeretik, ahogy én, akkor egy kanálka pesto a végén. Villa.

 

Herr Paprika meglehetősen szkeptikus a rizottóval szemben, de most megdicsért. Hisznek neki?