Sütök valamit

A péntekkel valahogy most nem sikerült megtalálnom a hangot, persze tudom ennek az okát,  a hírek közül nem a kedvesebb érkezett, és hát igen, volt némi melankóliám azon a délutánon, de aztán jött a szerencsésebb szombat egy kis ünneplős, délutáni csavargással, nagy mosoly, és én próbáltam lehagyni a gondolataimat. A mostani tempómmal ez nem is olyan könnyű, higgyék el, de azért már szinte normális alakzatban közlekedem, ha hihetek Herr Paprikának, és miért is ne tenném. Szóval a pénteket radíroztam, a szombatot szerettem, volt jó flódni, csípős kolbász, ropogós lepény, fröccs és egy rövid látogatás kedvelt pincérünk újonnan nyílt bisztrójában. Este persze tűzijáték, de idén csak könnyített módon, ha néznének fotókat a napról, itt megtehetik.

Vasárnap aztán végre megvalósítottam néhány hetes tervemet, és tésztát gyúrtam, kelesztettem, közben pedig tanakodtam, mi is legyen belőle.Volt persze egy alapvető irány, hogy sós lesz és egyszerű, de a többi csak a végén dőlt el. Megsütöttem a lelkesen beszerzett padlizsánokat, egy részük a focacciára került, mellé pedig aszalt paradicsom és rozmaring. 

Akkor most sütünk.

Paradicsomos-padlizsános focaccia

25 dkg liszt

2 dkg friss élesztő

olívaolaj

1 közepes padlizsán

6-8 aszalt paradicsom (olajban eltett)

2-3 ág rozmaring

só

 

Az élesztőt felfuttatjuk 1,5 dl langyos vízben. A lisztet egy megfelelő méretű tálba szitáljuk, adunk hozzá 4 ek olívaolajat, kézzel átforgatjuk, majd a közepében kialakítunk egy mélyedést, beleöntjük az élesztőt, és szépen gyúrni kezdjük. Közben belisztezzük újra és újra a kezünket, és adunk a tésztához egy kis sót is. Addig folytatjuk a gyúrást, amíg szép egynemű tésztát nem kapunk végeredményül. Akkor golyót formálunk belőle, kicsit belisztezzük, a tálat betakarjuk, meleg helyre tesszük, és úgy 2 órán át megkelni. A cél a dupla méret.

Közben elkészítjük a padlizsánt. Megmossuk, szárazra töröljük, majd fél centi vastagságú karikákra vágjuk. Én már régen nem sózom és csöpögtetem le, de ha ezt az utat választják, csak nyugodtan. Serpenyőben forrósítsunk fel egy kevés olívaolajat, majd süssük meg a padlizsánkarikákat. Egyik oldal, másik oldal, kicsit piruljanak meg, közben az olajat pótoljuk néha. A kész példányokat tegyük papírtörlővel letakart tálcára, hogy a felesleges olajtól megszabaduljunk.

Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral, a megkelt tésztát óvatosan borítsuk a papír közepére, majd belisztezett kézzel szépen lapítsuk ki, alakítsuk a nekünk tetsző, lepényre emlékeztető formára. Az előzetesen megmosott, szárított rozmaring leveleit csipkedjük le, azután osszuk el a tészta tetején, sőt, egy kicsit nyomkodjuk bele. Azután tegyük ugyanezt a lecsöpögtetett aszalt paradicsommal és a padlizsánkarikákkal, mindkettőt vághatjuk kisebb darabokra. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverés), és süssük a focacciát úgy 15 percig. Miután kivettük a sütőből, meghinthetjük egy kevés sóval, a bátrak esetleg egy gerezd fokhagymát is reszelhetnek a tetejére. Készen vagyunk.

Tudom, most nem éppen hűvös napok jönnek, és ki az, aki hosszan álldogál ilyenkor a konyhában, sőt még a sütőt is bekapcsolja. Nem baj, kalandorok tegyenek egy próbát, közben néhány jeges hosszúlépés, de persze a recept nem romlik meg, megvárja a megfelelő pillanatot.