Néha a dolgok valahogy kimaradnak. Nem tanultam meg síelni, nem beszélek (még) olaszul, nem tudtam lefényképezni Jovanottit az Oktogonnál, mert annyira beremegett a kezem, nem tanultam meg rendesen varrni, megfúrtam a zeneovit és sosem ittam meggyturmixot. Összességében az egész turmixos témakör meglehetősen távol maradt, családilag nem ittunk ilyesmit, talán ritkán, egyszer+egyszer, de éles emlékekkel nem rendelkezem. Így nem is hiányzott.
Herr Paprika viszont gyakorlott turmixivó és -készítő, ennek ellenére az elmúlt, nem is számolom hány év alatt nem mondhatnám, hogy gyakran jutott az eszébe készíteni egyet. Ha mégis, akkor általában a banánra szavaztunk. Most viszont meggyfák közelébe kerültünk.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Éva kertjében a cseresznye után most meggyet is szedhetünk, és meggy bizony van, nem kevés. Igazán majd a következő napokban lesz a legjobb formájában, de azért a hétvégén már találtunk előrehaladott ágakat, és így legalább némileg el lehetett fojtani a meggyes piskóta utáni vágyakozást. Egyik reggel tehát pizsamában meggyet szedtünk, miután Herr Paprika óvatlanul megígérte, hogy turmixot kapok reggelire, mert a meggyes, na az nagyon, még annál is jobban. Ismernek, nem kellett kétszer mondani. Karon zacskó, gyűlik a meggy, mosás, magozás, várakozás. A turmix amolyan egyszerűen igazi, meggy és tej és cukor, hogy ne húzódjon össze a szám, aztán figyelem!, megiszom. Annyira megiszom, hogy nem marad senkinek, és megállapítom, a pite mellett lesz itt még turmix is, meg persze minden más.
Jól gondolják, megkerestem a további érett részeket, és aztán egyedül, önállóan, segítséget nem kérve turmixoltam egyet. Nevetni nem ér. Joghurt és méz és meggy, a végén egy kis citromfűlevél. Jó volt, megittam, további ismétlések jönnek meggyel és nélküle.
A végén azért legyen még egy megvalósult lista is. Némi rábeszélés után ugrottam fejest Pulában egy szikláról, levágattam a hajam teljesen rövidre, hogy aztán tudjam, soha többé, elkezdtem a Kéktúrát, és nem kérdés, hogy megszerezzük az összes pecsétet, megtanultam Józsi lecsóját elkészíteni, borozgattam, főztem, játszottam, beszéltem sokszor sok kempingben, megkóstoltam a pacalos szendvicset Firenzében, és írok egy blogot. A többit majd legközelebb.
2 megjegyzés:
Szia! Meggyturmix is érdekes, köszi, de JOVANOTTI az Oktogonnál? Mikor? Hogy? Miért? Én miért nem láttam - mondjuk erre tudom a választ (mostanában nem jártam arra)??? Lucky Lady vagy - énekelt is? Imááááádom a hangját.
Ági
Ó, hát ez néhány éve történt, amikor itt forgatott egy videoklipet, és megtudtuk az egyik barátunktól, hogy épp az Oktogonnál van. Kedves figura, én is nagyon szeretem.:)
Megjegyzés küldése