Szedtünk sok meggyet, Herr Paprika létrára mászott, én meg a könnyen elérhető ágakat szüreteltem le. Egy részét aztán megettem, egy adagot elajándékoztam, a megmaradt mennyiség pedig arra várt, hogy megfőjön, megsüljön, legyen valami belőle. Gondoltam chutney-ra, sütire, de aztán levest főztem, az utolsó tálnyi pedig a tervek szerint lekvárként végzi majd. Hogy lesz-e még meggyezés, nem tudom, ha igen, akkor persze nem marad titokban. Annyit mindenesetre már most megállapítottam, hogy magozó nélkül, az izzasztó nyárban (sikerült elérnünk a lakásban a 29 fokot) nem olyan önfeledt szórakozás megdolgozni a meggyet. Ráadásul valami különös képességgel mindig sikerül egy olyan pózt találnom hasonló feladatok elvégzésénél, hogy egyetlen pontban megfájduljon a hátam. Jól gondolják, távol áll tőlem a szálfaegyenesség.
Vissza a leveshez, ami igazán pénteki gyors, persze csak ha eltekintünk a magozósditól, de legyenek nagyvonalúak. Savanykás meggy, vanília és egy kis kókusztej, meg persze némi édes, nincs is szükség másra. Herr Paprikánál váratlan sikert aratott, ezt jó jelként értékelem, talán ki is próbálhatnák.
Itt a vége, meggyezünk.
Kókuszos-vaníliás meggyleves
kb. 1,5 kg meggy
nádcukor
1 vaníliarúd
1,5 dl kókusztej
Még a recept elején leszögezném, hogy hűen magamhoz, nem mértem meg a meggy súlyát, szóval ez csak olyan szemrevételezés utáni megállapítás, lehet csökkenteni vagy növelni. A meggyet alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük, kimagozzuk. Akinek van meggymagozója, azt ebben a pillanatban is erősen irigylem, bár tudom, ez nem szép dolog. A meggyet egy nagyobb lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. A vaníliarudat hosszában kettévágjuk, a fazékba kaparjuk a belsejét, majd beledobjuk a vaníliarudat is. Végül jöhet annyi nádcukor, amennyit megfelelőnek ítélünk, szóval pontos mennyiség nincs. Alacsony hőmérsékleten addig főzzük a levest, amíg a meggy szépen megpuhul, akkor félretesszük, hűlni hagyjuk, a vaníliarudat kihalásszuk.
Jöhet a turmix. Ha szeretnénk, vegyünk ki a meggyből egy keveset a tálaláshoz, vagy turmixoljuk simára az egészet, közben adjuk hozzá a kókusztejet is. Ha esetleg túl sűrű lenne, akkor hígítsuk még vízzel. Kóstolunk, ahogy mindig, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.
Tányér, bögre, leves, esetleg meggy, kanál vagy a szánk. Behűtve az igazi.
Itt a vége, jó hétvégét és minden mást, egyenek jókat, mulassanak, szurkoljanak, élvezzék, hogy végre megmozdul éjszaka a levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése