Kertészeti híradó: júniusi fejlemények

Június végére a kísérleti kiskert dzsungelruhát húzott magára, persze miniben. A látvány egészen tréfás, ahogy a paradicsomok és a cukkinik, mit sem törődve a többiekkel, maguknak akarják a teljese teret. Úgy is mondhatnám, van aki a gyenge, más az erős oldalra került, és szükség volt némi mentőakcióra is. Aztán levontuk a tanulságokat, ahogy ilyenkor szokás, és meglehetősen sokat nevettem. Lássuk.

Cukkiniből összesen tíz magot ültettem, egy percig sem gondolva arra, hogy valamennyi kinőhet. Na persze, nyilván kibújt valamennyi. Látva aztán a dinamikus növekedést, szétültetés következett, két palánta pedig Éva kertjébe került, és könnyelműen azt gondoltuk, a cukkiniprobléma ezzel megoldva. Herr Paprika a múlt heti helyszíni szemléje után már említette, hogy a cukkinik virágzanak és hatalmasak. Az előbbinek örültem (lett is töltött cukkinivirág), az utóbbira bólogattam, és nem hittem el. Vasárnap aztán magam is láthattam, hogy a cukkinik és az ő óriási leveleik mindent beterítenek, az árnyékba szorult növények pedig próbálnak valahogy a Nap felé törni. Ki ügyesebben, ki kevésbé. A padlizsánok például vesztésre álltak, így gyorsan kiszedtük a szezonját már lezárt borsót, kapa, gaztalanítás, aztán jöhettek a földlabdás padlizsánok. És reméljük a legjobbakat. A jövő évre rögzítendő tapasztalat a kevesebb mag, több bizalom a vetőmagos zacskó leírásában, és több hely. Egyébként sikeres a dolog, cukkinihiányban nem szenvedünk majd a nyáron.

Paradicsomból négyféle magot nevelgettem itthon, aztán kb. húsz palántát ültettünk el a kiskertben. Az elején még voltak címkék, ez piros, ez sárga, ez fürtös, ez fekete, egy idő után viszont felborult a rendszer, és meg sem próbáltam helyreállítani. Mostanra jelentősek a növények, tele zöld paradicsommal, és végre látszódnak a formában és méretben a különbségek, már csak a színekre kell várni. 

A paradicsomrengeteg mellett a mángold jobban, a zöldbab már kicsit nehezebben tartja magát, a két édeskömény pedig azt hiszem, örül, hogy a kert egy sarkába került. A következő szezonban tehát a paradicsomoknak is több helyet kell biztosítani, majd igyekszem nem elfelejteni. Ettől eltekintve azért elég jó érzés leguggolva átnézni a paradicsomerdőn, azt pedig már csak halkan említem, mennyire büszke vagyok a palántázós tudományomra. Csak így szerénytelenül. Várom már nagyon a szüretelést meg a színeket, imbisz a végeredményből nem marad ki semmiképp.

És akik még tartják magukat: hagyma, articsókák (Herr Paprika pesszimista, én bizakodom),  egy kis petrezselyem, egy-két fekete répa, fekete ribizli és a málna. 

Itt a vége, kertészkedni jó, remélem, a következő részben jön sok júliusi eredmény, meg persze főzés, ha már egyszer imbisz azért leginkább gasztroblog.