Teasztori következik, főszerepben a csalán, aki tehát megriadt, most forduljon vissza. Akik maradnak mégis, azoknak következik egy rövid beszámoló teáról, gyerekkorról és arról, vajon megbízhatom-e a régi ízemlékekben.
Január elején az az ösztön, igény, kívánság ütötte fel a fejét bennem, hogy jó lenne teakúrát tartani, ha már a diéta nekem valahogy sosem ment, legalább így próbáljak némi tisztulást és jó lelkiismeretet elérni. Rövid olvasgatás és hosszas polc előtt álldogálás, papírdoboz-tapogatás, morfondírozás után végül csalántea került a kosaramba. Most már azt mondom, nem véletlenül. Panni (Frau Paprika anyukája) ugyanis már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt is meglehetősen tudatos volt gyógynövények terén, ez megnyilvánult a tálcákon száradó, az én szememben abszolút egyforma külsejű levelekben, a különféle gyógyhatású, de felettébb és felejthetetlenül kellemetlen ízű teakeverékekben és a növekvő számú szakirodalomban. Egy gyerek, vagy már alakuló felnőttkezdemény nyilván nem kíván magától mondjuk komló- vagy éppen cickafarkteát inni, hát én sem voltam különleges, így aztán egy-egy bögre kiváló főzet elkortyolása nem kis kihívást jelentett. Nem csak nekem. Próbáltam hinni, átlényegülni, kellemesnek gondolni, de a gyakorta előforduló keserűség sokszor átugorhatatlan gátat jelentett.
A csalán egy időben erősen megvetette a lábát otthon, és bár próbáltunk nem tudomást venni róla, Panni e téren nem ismert tréfát, így aztán a tavaszi tisztítókúrák jegyében a család minden tagja megkapta a maga teli bögréjét. Már a zöld külsőt is meglehetősen bizarrnak találtam, de ne ítéljünk, inkább igyunk. Egy korty azonnali szemszűkülést, szájösszehúzódást, vállrándulást, borzongást okozott, azt kaptam, amit vártam. Kellett egy csel. Egyetlen könnyen megvalósítható megoldás kínálkozott, így aztán a tea nem engem tisztított, hanem a virágokat. Értik, ugye? Remélem, a titok leleplezése most már megúszható, és Panni is elnézi majd a régi csínyt. Drukkoljanak.
Ugorjunk egy-két-sok évet, következzenek a frissen szerzett csalános élmények. Bögre, filter, kb. másfél deci forrásban lévő víz, 6-8 perc várakozás. Kézben a bögrefül, fújás egyszer, fújás kétszer, nagy levegő, egyszer élünk, most vagy soha és ki ha nem én. Egy korty. Várom azt a régi szemszűkülős, arcösszehúzós, gyomorrándítós, borzongató érzést. De nem jön. Második korty. Nem csalhatnak ennyire az emlékeim. Még mindig semmi. Harmadik korty. Most akkor valaki megváltozott. A bögre kiürült, én pedig megállapítottam, hogy persze a csalán nem egy citromos gyömbértea, de azért egyáltalán nem rossz a maga nemében. Megbarátkoztunk, két hete nem volt köztünk vita.
A történethez persze hozzátartozik, hogy az óvodai cukros-citromos teától eljutottam a cukrot nem látott zöld, fekete, fehér, vörös, gyümölcs- és gyógyteákig, és tudom, milyen az ízük. És már sosem várom, hogy édesebb legyen vagy savanyúbb.
Ha már a csalán a bejegyzés főszereplője, akkor jöjjön néhány jó tulajdonsága, ami talán segít, hogy megfőzzék az első adagot, ha eddig nem próbálták volna. Kiváló vértisztító növény, ezért olyan kedvelt tavaszi tisztítókúrákon, számtalan vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, sok benne például a vas és a kalcium, jó hatással van az immunrendszerre, a szívre, az ízületekre, és így tovább. Ha olvasnának többet is, itt és itt megtehetik.
Szeressék a csalánt, vagy legalább próbálják megkedvelni. Én pedig köszönöm Panninak a régi emlékeket és a kitartását, mert nélküle most nem tartanék itt.
Imbisz most már talán főzni is fog, ígéret nincs, csak remény.
2 megjegyzés:
Ajánlom a nemrégiben megjelent, 'A bükki füvesember gyógynövényei' című könyvet, amiben egy remek, egész éves egészségmegőrző teakúra leírás (is) található.
Szerintem könnyen betartható, januártól csinálom én is. Egy év múlva meglátjuk, milyen hatással... :)
Andrea, anyukámnak pont Gyuri bácsi egészségnaptárát vettem ajándékba karácsonykor.:) Néztem a könyvet akkor a könyvet is, biztos nagyon jó, és kíváncsi vagyok, hogyan zárod majd az évet.
Megjegyzés küldése