Narancsra narancs

Imbisz még mindig ünnepel, de kezdődik az utolsó rész, minden születésnap befejeződik egyszer, hát tartsanak ki. Nyújtottunk már tésztát, rétegeztünk borjúhúst, most pedig jön a harmadik, a vacsora vége, a narancsban úszó desszert. Ha már a felütés és a középmező is olasz hangulatban telt, próbáltam a végére is illőt és illeszkedőt találni, majd eldöntik, mennyire sikerült.

A poharas desszert nem nevezhető gyakori vendégnek a konyhában, gondolni szoktam rá, igazán, versenyeztetem másokkal, aztán valahogy mindig kiütik, kifullad, lemarad. Most viszont nyert, és talán nem kell majd a folytatásra ilyen sokat várni. A szülinapi változat lényegét a narancs adta, került bele likőr, szirup és gyümölcs formájában is, szóval tobzódtunk a narancsos narancsban, annyit mondhatok. Az elkészítés végtelen egyszerűsége ellenére adódtak problémák, főleg az én hangulatomban, ugyanis éppen akkor kezdtem neki, amikor megállapítottam, nem tartunk sehol, és mutatkoztak a pánikba esés jelei. A sötétülő kedv áldozatául a poharak váltak, amiket sikerült szépen megkennem mascarponéval ott is, ahol egyáltalán és véletlenül sem kellett volna. Szóval hallgassanak rám, soha ne kanalazzanak szűk szájú pohárba feldúltan és kilengő kézzel. Soha. Mielőtt kérdeznék, hát persze hogy elkészültünk.

Itt a vége, bevezetésként még annyit a recepthez, hogy nem jegyzeteltem, de igyekszem pontosan emlékezni, ha tévednék egy kicsit a mennyiségben, itt kérek elnézést, és csak javítsanak bátran. Akkor rétegezünk.

Narancsos pohárdesszert

3-4 narancs

narancslikőr

nádcukor

20 dkg mascarpone

1 dl tejszín

1 tasak bourbon vaníliás cukor

kb. 8-10 babapiskóta

5 dkg szeletelt mandula

A sziruphoz kifacsarunk egy vagy két narancsot, 3 dl narancslére lesz szükségünk. A narancslevet egy kisebb edénybe öntjük, adunk hozzá 4 evőkanál nádcukrot, majd alacsony fokozaton addig főzzük, amíg szépen besűrűsödik. Aki szeretné, felhasználás előtt át is szűrheti. A mascarponét összekeverjük a tejszínnel, egy kupica narancslikőrrel és a vaníliás cukorral. Ha túl sűrűnek találnánk, akkor lazítsunk még rajta egy kevés tejszínnel. A megmaradt narancsot pucoljuk meg, szedjük gerezdjeire, majd filézzük ki.

Vegyünk elő négy (esetleg 6 kicsi) megfelelőnek tűnő poharat, tegyünk az aljukba egy réteget a kisebb darabokra tört babapiskótából, locsoljunk egy kevés narancslikőrt, azután narancsszirupot, jöhet néhány teáskanál mascarpone, majd kisebb darabokra vágott narancs, aztán kezdhetjük elölről. Annyi szintet gyárthatunk, amekkora a poharunk, ameddig tart az alapanyag, és persze amennyihez épp kedvünk van. A rétegezést fejezzük be mascarponéval, és locsolhatunk a végén még egy kevés narancsszirupot is. Fedjük le a poharakat, és hűtsük be néhány órára, hogy a babapiskótának legyen ideje megpuhulni.

Tálaláskor szórjunk a poharakba szeletelt mandulát, amit előzetesen száraz serpenyőben megpirítottunk. Itt a vége, kanál, eszünk.

A desszert jól teljesített, még Józsi is megdicsérte, pedig ő aztán nem nevezhető édesszájúnak. Egyenek, igyanak narancsot, mi mást is mondhatnék.