Jól gondolják, nem tévednek, ma nem lesz recept, helyette hétvégi gyaloglás, próbaút, de azért a végén eszünk is egy kicsit. Az első januári bejegyzésben említettem már, hogy karácsonykor nemcsak sok bejglivel, kacsával, szaloncukorral és minden mással lettem gazdagabb, hanem egy túrabottal is, hogy legyen mivel és mire támaszkodni, ha szaladnak a lábak. Szilveszterre már terveztem az első közös terepszemlét, de ahogy gyakorta, most sem úgy zajlottak az események, mint azt előzetesen gondoltam. Pihentek a botok és a lábak, végül aztán a körülmények szombaton úgy alakultak, hogy kipróbálhattuk egymást, és bár süvített a szél, szaladtak a felhők, Herr Paprikával elindultunk, és de jól tettük (képek kíváncsiaknak itt).
A botok először jobbak voltak nálam, na persze, bal kéz és jobb láb, bal láb és jobb kéz, könnyű lehet, csak én vagyok kivétel. Szóval a váltott mozgás nem csak a lábtörés utáni gyógytornákon jelentett bosszankodós-elnevetős-abbahagyós-újrakezdős problémát. Persze most azért könnyebb helyzetben próbálkoztam, haladtam is előre, akár egy lassított felvétel, gondoltam is magamban, még jó, hogy a fejlámpák is a táskába kerültek, lesz itt még naplemente, szürkület, sötétség. Aztán egyszerre elfelejtettem, mit is markolnak az ujjaim, már nem csak az utat néztem a lábam előtt, nem kellett folyton újrakezdenem, és még fel is gyorsultam. Futásra azért ne gondoljanak. Összegezve: hegyre fel, sík terepen remekül összedolgoztunk, lefelé még kicsit robotszerű a mozgás, de majd próbálom elengedni a rossz emlékeket, és egy váratlan pillanatban megelőzöm Herr Paprikát.
Az erdő egyébként hidegben, szállingózó hóban, arcpirosító szélben is kiváló hely a kikapcsolásra, csak kellenek a testfedő rétegek, forró gyömbértea a termoszban, és erre a távra mondjuk néhány megmaradt szaloncukor, hogy legyen mit elégetni.
Visszafelé persze az elsődleges téma a főzés volt, már a reggeli emléke is eltűnt belőlünk, így szórakozásképp részletesen megbeszéltük, hogyan készül a vacsoránk, hogyan vágunk, fűszerezünk, tekerünk, sütünk, és ez de jó lesz. Nehezítésként még azért meg kellett szereznünk éhesen a másnapi kenyeret, viszont közben sikerült fokhagymás kiflit is vásárolnunk, először csak a csücskét ettük meg, aztán még egy darabot, nem nagy meglepetés azt hiszem, hogy egy morzsa sem maradt. A vacsora azért elkészült, csirkemellre citrombors, néhány szál kakukkfű, rátekerve bacon, sütő. Krumpli meghámozva, cikkekre vágva, olívaolajba forgatva, fűszerezve, sütő. Megsült krumpli mellé szósz joghurtból, fokhagymából, tejfölből, sóval, borssal, köménnyel, hogy legyen mibe mártogatni. Édeskömény felszeletelve, só, bors, olívaolaj, sütő. Saláta felvágva, olívaolaj, almaecet, só, bors. Megvacsoráztunk, engedélyeztünk még egy kevés édeset, aztán megnéztük, hogyan mókázik a francia főzőiskolában Meryl Streep vagy inkább Julia Child. Alvás, ébredés, izomlázzal nem találkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése