2011. november 15., kedd

Dió, sütőtök, kenyér


Az első igazinak mondható, kézzel gyúrt, sütőben sütött, nem kevés izgalmat okozó kenyér. A Persze nem kovásszal készült, ahhoz még gyűjtenem kell bátorságot, a formája is olyan sajátos, de valahol el kellett kezdeni. Masinával már régóta sütök kenyeret, a szülőktől kaptam a gépet néhány éve karácsonykor, és azt hiszem, elég jól kihasználtam a létét, Herr Paprika nagy örömére. Egy ilyen szerkezet nagy segítség tud lenni, elműködik magában, figyelni nem kell, szóval én jó konyhai társnak tartom. De azért már itt volt az önálló sütés ideje. A kenyér a szombati vacsorára készült, a céklaleves mellé, és azt hiszem, jól teljesített, puha és levegős lett a tésztája, még magam is elégedett voltam vele. Ha már Panniék megajándékoztak néhány sütőtökkel, és még dió is akadt tartalékban, gondoltam, velük zajlik az első próbálkozás. A sütőtök ízben kevéssé felfedezhető, viszont ad egy kevés színt, és nagyban hozzájárul a kenyér állagához, ami napok elteltével sem került leszállóágba, libazsírral a tetején gyorsan fogyott.
Nincs is tovább, sütünk.




Diós-sütőtökös kenyér


30 dkg sütőtökpüré
40-45 dkg liszt
1 nagy marék dió
2 dkg friss élesztő
tej (választható)
vaj a forma kikenéséhez


A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, hűlni hagyjuk, majd mozsárban összetörjük. A lisztet egy mélyebb tálba szitáljuk, beleforgatjuk a sütőtökpürét. A püré esetében nagyon fontos, hogy minél szárazabb lesz, ezért megfőzés, összetörés után érdemes még serpenyőben átkeverni a tűzhelyen. A liszt mennyisége nagyban függ a sütőtök víztartalmától, ezért ha túlzottan ragadósnak érzik a tésztát gyúrás közben, akkor nyugodtan növeljék egy kicsivel a liszt mennyiségét. Az élesztőt 1 dl langyos vízben felfuttatjuk. A sütőtökös liszt közepében kialakítunk egy kis mélyedést beleöntjük a feloldott élesztőt és a diót, majd elkezdjük összedolgozni a tésztát, azaz gyúrunk. Tesszük ezt addig, amíg szép egynemű tésztát nem kapunk, golyót formálunk belőle, kicsit belisztezzük, letakarjuk, és meleg helyen hagyjuk megkelni. 


Ha szépen megnövekedett, legalább a kétszeresére, akkor egy belisztezett deszkán újra átgyúrjuk, cipót formálunk belőle, és a kivajazott sütőformába rakjuk. Tetejét késsel kicsit megvágjuk, letakarjuk, majd úgy 30 percig hagyjuk kelni. A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeverés), a kenyerünket megkenjük egy kevés tejjel (olvastam még régebben valahol, persze nem tudom, valóban szükséges-e, rontani nem rontott a végeredményen), majd úgy 25-30 perc alatt megsütjük (a végén lehet szúrópróbát alkalmazni). Ha megsült a kenyér, kivesszük a sütőből, hűlni hagyjuk, azután már csak vágni kell.


Örültem, szagoltam, néztem messziről és közelről, vágtam, fogtam, téptem, kopogtattam a tetejét, bevallom, a tapogatás sem maradt el. Folytatás várható, holnap viszont kiderül, mit is ettünk a libacomb mellé. 

2 megjegyzés:

mes@ írta...

Szép lett, gratula! :)

Frau Paprika írta...

Köszi!:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails