2011. november 22., kedd

Kopi Luwak


A mai némileg szokatlan bejegyzés lesz, nem szoktam írni ilyen témában, de ha már sikerült a világ egyik legdrágább és legbizarrabb kávéjához hozzájutni, gondoltam, megér néhány sort az esemény. A Kopi Luwakot, egészen pontosan a két gondosan becsomagolt adagot Zsuzsitól kaptuk, akinek itt is köszönjük a lehetőséget, remek pillanatokat okozott, ahogy figyeltem a kávét és közben magamat is. Mielőtt azonban rátérnék az amatőr kóstolás részleteire, röviden néhány szó arról, miért is olyan érdekes és furcsa ez a kávé.
A Kopi Luwak egy indonéz kávéfajta, ami igazából készülésének körülményei és mondjuk úgy, különleges útvonala miatt érdekes. A történet főszereplői az ázsiai cibetmacskák (más néven közönséges pálmasodrók), akik előszeretettel fogyasztják a kávébabot, viszont nem képesek megemészteni, ezért szinte változatlan formában távozik is belőlük. De csak szinte, a kávébab ugyanis különböző enzimekkel lesz gazdagabb a cibetmacska gyomrában, és állítólag ezáltal nyeri el különleges aromáját.


Az elhullajtott szemeket meg kell találni, majd megfosztani attól, ami felesleges, és gondolom, értik, mire is célzok. Ezután minden mehet a maga útján, végeredményként pedig elkészül a Kopi Luwak kávé, ami már csak az ára miatt sem alkalmas mindennapos koffeinforrásként.
Következzen a személyes tesztelés, ami előtt annyit még, számomra egyáltalán nem okozott elhessegetni való érzéseket, gondolatokat az a néhány információ, amit a Kopi Luwakról megtudtam, inkább szórakoztatónak találtam az egész sztorit. Az adagom megfőzése nem kívánt nagy odafigyelést, a tasakon pontos leírást szerepelt. Csészébe került a kávé, amit fel kellett önteni 1,6 dl forró vízzel, alaposan elkeverni, várni két percet, majd meginni. És akkor jöhetnek a benyomások, ne számítsanak nagy szavakra, elemzésre, csak egy amatőr kávéivó vagyok, aki minden reggel a konyhába indul, és félig nyitott szemmel is megtalálja a kávéfőzőt, a dobozt, a kanalat, és akivel nem történhet addig semmi fontos, amíg nem kerül egy kevés koffein a szervezetésbe. Két dologra fogok emlékezni, azt hiszem:  egyáltalán nem éreztem a késztetést, hogy az első korty után összehúzzam a szám, szóval üresen is abszolút jó, erőteljes ízű, de semmilyen számomra kellemetlen mellékzöngét nem mutató kávé. A másik a hatása, ami nemcsak azonnali, de még órákkal később is jól érezhető élénkségben, és egyáltalán nem kellemetlen gyomorérzetben mutatkozott meg.


Jó volt egyszer, jó lenne máskor is, szóval ha találkoznak Kopi Luwakkal, ne habozzanak kipróbálni. Kávé persze lesz holnap is, de ne aggódjanak, azt már megtartom magamnak.


Olvasnivaló: itt és itt.

 

2 megjegyzés:

olzka írta...

hm, akkor az esetleges édesítőszerek közül a harmatméz illene hozzá- ott is hasonló a sztori :)
( a levéltetvek 'hasznát' gyűjtik be és alakítják tovább a méhek )

Frau Paprika írta...

Ó, ezt nem tudtam, akkor ha lesz legközelebb, mindenképp harmatmézzel iszom.:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails