Lapos, hosszú, kerek

Vettem padlizsánt, gondoltam, majd szépen megtöltöm, marhahússal remek lesz, és legalább a házi paradicsomlé maradványait is felhasználom. Azután eljött az idő, ahogy az lenni szokott, az én kedvem meg odalett. Ki akar most tölteni? Én biztosan nem. Legyen inkább tekercs, ha fetával függőséget okoz, akkor hússal sem fogom utálni. Csak egy a baj, hosszú szeletek vágására nem vagyok minden pillanatban alkalmas, ha még nem mondtam volna, a precizitás nálam meglehetősen hangulatfüggő. Ha éppen a völgyben tartózkodom, akkor legszebb mosolyom kíséretében az ilyen feladatok elvégzésére Herr Paprikát kérem meg, aki szakmájához hűen mindig képes egyformán széleset, vastagot és hosszút vágni, de ez a lehetőség távollét okán megvalósíthatatlannak bizonyult. Így aztán a harmadik utat választottam, a legkisebb kihívást jelentő karikázást kezdtem el. Persze később újra bebizonyosodott, hogy a padlizsánt serpenyőben sütök nem tartozik a legjobb mókákhoz, de átugrottam az akadályt.

A végeredmény pedig nem csak nekem ízlett, de Herr Paprikának is, aki nem is sejti, hogy megúszott egy legkedvesebb mosolyt és egy szeletelést.

Akkor főzzünk.

Sült padlizsán csípős-mentás marhahússal

30 dkg darált marhacomb

2 nagyobb padlizsán

1 nagy marék mentalevél

1 tk pul biber (vagy chilipehely)

3 dl paradicsomlé

1 kisebb vöröshagyma

1 kk római kömény

só

bors 

olívaolaj

5 dkg túró (választható)

A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, végeket levágjuk, majd kb. fél centis karikákra szeleteljük őket. Egy grillserpenyőt (nem kötelező) forrósítsunk fel, öntsünk bele 1 ek olajat, majd süssünk meg egy adag padlizsánt. Két oldaluk szépen piruljon meg, a belsejük pedig legyen puha és krémes. A kész példányokat rakjuk egymás mellé egy papírtörlővel letakart tálcán. Folytassuk a sütést, amíg tart a készlet, az olajat időnként pótoljuk.

A hagymát pucoljuk meg, egy kevés olajon pirítsuk üvegesedésig, majd adjuk hozzá a marhahúst, néhány percig süssük keverés mellett. Adjuk a húshoz a római köményt, a pul bibert, sózzuk, borsozzuk, majd öntsük fel a paradicsomlével, keverjük át, főzzük közepes lángon, félig lefedve, amíg a hús megpuhul. Ha kevésnek éreznénk a végén a folyadék mennyiségét, nyugodtan pótoljuk egy kevés vízzel. A mentaleveleket mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, vágjuk vékony csíkokra. Ha elkészült a marhahús, vegyük le a tűzhelyről, keverjük hozzá a mentát, kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.

Tányér, padlizsán, egy réteg marhahús, padlizsán és így tovább, amíg csak szeretnénk. A tetejére locsolhatunk egy kicsit a paradicsomos léből, és morzsoljunk egy kevés túrót végül. Ha furán is hangzik, jól működnek együtt, szóval egy próbát megér. És langyosan a legszerethetőbb.

Ha napsütéshez és grillhez jutnak, nyugodtan felejtsék el a serpenyőt. A szabadban mégis csak jobb sütögetni, nem igaz?