Mielőtt még a bulgur kilépne a porondra, kapnak egy kis hétvégi beszámolót, mert muszáj megemlékeznem arról, hogy életemben először 30 km-t gyalogoltam, és nem hagytam ott a fogam. Túrázni jó és egyre jobb, nem is értem, miért csak néhány éve kezdtük el. Persze ha Oszi nem jár elől azzal a nagyon jó példával, és nem ajándékoz meg minket pecsétgyűjtő füzettel, akkor valószínűleg nem ugrik be a gondolat, hogy indulás, de szerencsére már mindegy is a ha. Én, a tornatanárok réme, már nem akarom kiköpni a tüdőm minden szintemelkedésnél, és a pulzusom sem éri el az ezret, ez pedig igazán nagyszerű.
A mostani szakaszon Koldusszállástól Péliföldszentkeresztig mentünk, ha kíváncsiak a képekre, az albumot megnézhetik itt. Voltak vicces pillanatok, elámuló részek, belül porszívózó levegő, csatakiáltás, amikor messziről sörtartalmú üvegeket láttunk, kutya, akinek csak az orra látszott, és egy hatalmas virágzó medvehagyma gyep, amerre a szem ellátott. Jövőre megvan a tavaszi lelőhely. Az utolsó pecsét megszerzése után még be kellett gyalogolnunk Mogyorósbányára, Oszi megnyugtatta a csapatot, már csak lefelé megyünk, nyilván hogy szinte csak felfelé haladt az út. Elhasználtam az utolsó energiapatronokat, és miután széket értem, a viceházmester percek alatt eltűnt bennem. Utólag nézve lehet, hogy nem ez volt életem eddigi leghatékonyabb cselekedete, mert később belázasodtam, de én azt mondom, biztosan utolért egy vírus. Viszont másnap reggel hiába vártam, elkerült az izomláz.
Két napja tehát kissé levert vagyok a betegség okán, tegnap igen bánatos hangon rendeltem Herr Paprikától morzsás zöldbabot vacsorára, és ő jó volt hozzám. Kívánom a zöldet, a bulgurt már terveztem a múlt héten is, most elkészült dióolajjal és -ecettel, az erkélyen leszüreteltem a zellert és a citromfüvet, petrezselyem pedig várt a pohárban. Kecskesajttal igazán szerethető.
Aki elolvasott idáig, kap egy virtuális ölelést, itt meg jön a recept.
Zöldfűszeres bulgur kecskesajttal
15 dkg bulgur
1-1 marék zeller- és citromfűlevél
1 csokor petrezselyem
friss kecskesajt
dióolaj
dióecet
só
A bulgurt átmossuk, leszűrjük, egy mélyebb tálba szórjuk, majd felöntjük annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, alaposan átkeverjük, majd lefedjük és kb. 10-15 percig állni hagyjuk. Közben megmossuk a zöldfűszereket, papírtörlővel felitatjuk a folyadékot, a vastagabb száraktól megszabadulunk, a többit a levelekkel együtt apróra vágjuk.
Ha letelt az idő, ellenőrizzük a bulgur állagát, ha megfelelőnek ítéljük, akkor locsoljunk rá 2-3 teáskanál dióecetet és 3-4 teáskanál dióolajat. Keverjük át, adjuk hozzá a zöldfűszereket, újabb keverés, majd kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Hagyjuk a bulgurt még legalább 30 percig pihenni, hogy jól átjárják az ízek, majd kanalazzuk tányérokra, végül morzsoljunk a tetejére kecskesajtot, ki mennyit szeretne.
Már csak egy villa.
A zöldfűszerek természetesen szabadon lecserélhetők, ahogy a kecskesajt és a diós szekció is. Úgy persze már egy másik étel lesz, de ki bánja.
Végül pedig még egy kép a gyalogútra tévedt lábatlan gyíkról, akinek a másik neve az igazán jó: törékeny kuszma.
2 megjegyzés:
az ölelés nagyon jól jött, köszönöm, gyönyörűek a képek, mint már előbb is megjegyeztem, a túrázást irigylem, de egyenlőre még csak ott tartok, most pedig utánanézek milyen csodalény az a bulgur, amiről én eddig még nem is halottam.
Virtuális ölelés visszaforditva, és mielőbbi gyógyulást kívánok!
Köszönöm az ölelést, már meg is gyógyultam.:)
Megjegyzés küldése