Mielőtt rátérnék a bejegyzés igazi témájára, egy kis magyarázat imbisz néhány napos nem tervezett hiányzására. A blogger megmakacsolta magát, igazából persze reparálták, fejlesztették, a lényeg, hogy két napig vagy azt jelezte, a blog egyáltalán nem létezik, vagy nem engedett belépni, az utóbbit azért jobban viseltem. Ezúton is üzenem a borsólevéllel kapcsolatban kommentelő kedves ismeretlennek, a megjegyzését nem én tüntettem el, ahogy a sajátomat sem, remélem, mielőtt elpárolgott, sikerült elolvasnia.
De akkor vissza a mai témához. Néhány hónapja megkeresett más gasztrobloggerek mellett engem is Bori, hogy ha van kedvem, akkor imbisz receptekből állítaná össze a Kétker-Étkem egyik heti menüjét. Én rögtön rábólintottam, azután azért miattam persze kicsit lelassult a kommunikáció, de végül sikerült a terv, összeállt a menü, Boriék a héten imbisz receptjei alapján is főznek, tehát néhány napig a blog nem csupán olvasható, de meg is kóstolható.
A Kétker-Étkem egy nagyon szimpatikus kezdeményezés, ahogy Bori fogalmaz, egy alternatív ételszállító vállalkozás, a kis konyhában készülő ételeket ugyanis biciklivel szállítják ki, a dobozok pedig a környezettudatosság jegyében visszaválthatók. A hetente változó menü most imbiszes ételekre épül, aki tehát szeretné megkóstolni a török pizzát, a citromos spagettit articsókával vagy éppen az én kedvenc vacsorámat, Herr Paprika ázsiai stílusú csirkesalátáját, ne habozzon. Utána egy nyári guba?
Én? Én egy kicsit izgulok...
Én? Én egy kicsit izgulok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése