Grépfrút és más

A mai bejegyzést legszívesebben egy reggeli felfedezéssel kezdeném, de mivel hajszálnyi köze sincs a képen látható salátához, ha nevezhetem így, ezért recept utánra soroltam. Aki kíváncsi, fusson előre, zene és olasz.

Vissza a főzéshez vagy inkább összeállításhoz, mert ebben az esetben semmit sem kell melegítenünk, egyetlen kihívás mutatkozik majd, ki kellene filézni a grépfrútot. Persze lehet, hogy mindenki könnyedén veszi ezt az akadályt, én azért megengedtem magamnak egy teremburáját a konyhában, köztudottan nem vagyok precíz és türelmes, most is Herr Paprikára bíztam volna a feladatot. De nem volt itt. 

A füstölt libamell még a Szepsy vacsorából maradt, kivételesen nem önkéntesen vásároltam túl nagy darabot, a piacon választanom kellett, vagy veszek egy fél mellet, vagy semmit, felezni ugyanis nem fogják, bármilyen tanácstalanul is nézek. Hát elhoztam. A másik fő alkotóelem a grépfrút, amit nagyon szeretek megenni és meginni, kifilézett formában pedig azt hiszem azok is szeretni fogják, akik idegenkednek a keserű íztől. Így sokkal barátságosabb.

Recept.

Füstölt libamell grépfrúttal (és egy kis ropogással)

10 dkg füstölt libamell

1 grépfrút

fél marék dió

fél marék mogyoró

petrezselyem

méz

olívaolaj

őrölt gyömbér

Az elején essünk túl a legkellemetlenebb szakaszon: filézzük ki a grépfrútot. Kell hozzá némi kézügyesség, türelem és egy jó kés. Tanácsokat ne tőlem várjanak, internetes kutatómunkával remek leírásokat lehet találni, a lényeg, hogy minden külső rétegtől megfosztott, szép gerezdeket eredményezzen az a verejtékes munka. 

A diót és a mogyorót pirítsuk meg száraz serpenyőben, várjunk, amíg kihűlnek, majd mozsárban egy kicsit törjük össze. A libamellből vágjunk vékony szeleteket, vágjuk le a bőrt is, persze ez abszolút opcionális, ha marad, sem okoz problémát. A petrezselymet mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd vágjuk apróra.

Tányéron kedv szerint rendezzük el a libamellet és óvatosan a grépfrútot, szórjunk a tetejére diót, mogyorót és petrezselymet. Végül locsoljuk meg olívaolajjal, egy kevés mézzel, és ha úgy szeretik, ahogy én, egy kis őrölt gyömbér is kerülhet a tetejére.

Ha eltekintünk a filézéstől, munka minimál, a végeredmény viszont igazán frissítő, én már megettem a részem.

Így a végén megengedek magamnak valami egyáltalán nem gasztrót. Nézem az új Jovanotti klipet, a házak lehetnének Budapesten is, de persze biztosan csak úgy tűnik.  (A pár évvel ezelőtti forgatást elcsíptük az Oktogonnál, volt aláírás, kis vállveregetés, széles mosoly, kedveljük, gondolom, gondolják.) Mutatom Herr Paprikának, igen, ezt itt forgatták, ott van egy Ikarus. Nahát, tényleg. Aztán már látom, Pohárnok Gergely volt az operatőr, és persze olvashattam volna róla, de elkerülte a figyelmemet. Itt megnézhetik a klipet, kedvencem a "lövök az ujjamból" rész.

Imbisz holnapja kétséges, este vacsorát főzök, szóval ha elmaradnék, ez a magyarázat.