A tél első hónapjaiban az ünneplésre fókuszálunk, egymás után következnek a születésnapok néhány névnappal fűszerezve, lehet legalább jókat enni, sűrűn koccintani, így könnyebb kivárni a tavaszt. A múlt hét főszereplője Herr Paprika mamája, Éva volt, Péterrel kiegészülve kitaláltuk az ajándékot, ami filmesre sikeredett, megfelelően meglepő volt, és péntekre meghirdettük a vacsorát.
A szülőknek főzés még mindig kivált egy kis lámpalázat bennem, hiába, a legelső próbálkozásom általam súlyosan megélt kudarca nem múlt el nyomtalanul. Ha meséltem volna, most lehet ugrani, ha nem, akkor rövid humoros részleteket olvasni. Évekkel ezelőtt első vacsora, főzőtudományom még meglehetősen kezdetleges, de szeretni vélem a kihívásokat, hát kacsamellet sütök. Rövid szakácskönyves kutatásból levonom a következtetést, néhány percig sütöm a hús mindkét oldalát serpenyőben, kívül szép. Belül már nem annyira. Rozé, ahogy mondják, extra rozé. Én pedig nem elpirulok, hanem piros leszek. És még érzem is. Mindenki nyugtat persze és azt füllenti, hogy finom, de már elmúltam 18, szóval nem hiszem el. A végén azért túléljük, a gyakorlás és saját fejlesztgetés eredményeként ma már szuper kacsamellet sütünk.
Ennyi történeti visszatekintés után jön az előétel, gyors és a rákot szeretjük nagyon.
Chilis-mézes rák ananászos uborkasalátán
50 dkg rák
1 érett ananász
1 kígyóuborka
méz
chili
fél deci fehérbor
1 csokor petrezselyem
olívaolaj
borecet
só
bors
Az ananászt meghámozzuk, végeit levágjuk, a belső, kemény részt kivágjuk, majd felkockázzuk. Az uborkát meghámozzuk, majd ugyancsak kockákra vágjuk. Az ananászt és az uborkát egy mélyebb tálba rakjuk, fontos, hogy a két elem aránya közel hasonló legyen, ami kimarad, mehet a szánkba. Locsoljuk meg a salátát egy kevés olívaolajjal és valamilyen lágy fehérborecettel, az utóbbiból én tokaji borecetet használtam. Kevés só és persze bors, kész.
A rákokat megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, a fejeket leszedjük, bélcsatornát kivágjuk. Ha nem szeretik evés közben lepattintani a páncélt, akkor pucolják meg egészen, én ennyiben hagytam. A petrezselymet mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, vágjuk apróra. Egy megfelelő méretű serpenyőben melegítsünk egy kevés olívaolajat, jöhetnek a rákok, 1 percig pirítsuk őket, majd önthetjük a fehérbort, szórhatjuk a chilit, végül csurgassunk kb. 1 ek mézet. Forgassuk át, a folyadék nagy részét forraljuk el, az egész folyamat ne tartson tovább 2-3 percnél, végül szórjuk rá a petrezselymet, keverés és elkészültünk.
Tányér, tányérra saláta, salátára rák. Ha rendesek vagyunk a vendégeinkhez vagy éppen magunkhoz, csináljunk citromos vizet, hogy legyen mibe áztatni az ujjainkat két rák között.
Szülők szerették, mellé a bort is, első felvonás pozitív kicsengéssel zárult, könnyű gyomorral kezdhettük a következő fogást. Holnap olvashatják is imbiszen.
És még egy rövid "egyéb" rovat. Szombaton megnéztük a moziban A király beszéde című filmet, hat személy, lányok és fiúk, nézői véleményünk egyértelműen pozitív. Ha szeretnének lazítani és nevetni, akkor ajánlom mindenképp. Mi olyan jó hangulatba kerültünk, hogy néhány órát még végigbeszéltünk a Kiadó kocsmában, ahol úgy szeretnénk jó kimért bort a poharunkba legközelebb, most inkább palackra váltottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése