A fenyőmag projekt

Egy nap késéssel (tegnap elfogyott mellőlem az idő) következik tehát a szerdán megígért beszámoló, annyit elárulok, hogy a kísérlet sikeresnek ítélhető, a végén akadtak ugyan nehézségek, de a képességeimet felmérve időben feladtam. Ha most nem értenék, azért ne hagyják abba az olvasást.

Kaptam tehát 3 ajándékot Berlinből, volt a humoros, az ehető és a kísérletezős, most az utóbbi kerül a középpontba. Egy papírtartó, benne egy fenyőtoboz, rajta a szöveg: Wenn der Zapfen leise knistert (amikor a toboz halkan ropog). Barátnővel szemben ülve érzésem szerint egy kérdőjelre emlékeztettem. Most akkor? Dísznek? De akkor miért ropog? Azután persze elolvastam a használati utasítást, és kiderült, ha minden jól alakul, a végén fenyőmagot szüretelhetek. Nem tudom, ki találkozott már előre csomagolt tobozzal, fenyőmagokkal a hasában, számomra ez volt az első alkalom.

Nem voltam Hűbele Balázs, vártam vagy két hónapot, mire előbújt belőlem a kísérletező kedv, de akkor aztán nekiláttam. A leírás alapján először alaposan megmostam, azután a fűtőtest mellé raktam, mert hogy szereti a meleget, utána következett a várakozás. Másnap reggel aztán egyszerre meghallottam a ropogást, kiugrottam az ágyból, futás, hogy van a tobozom, hát kinyílt az alján. Én boldog, gyorsan Herr Paprikának is kimostam a szeméből az álmot, a toboz zajong, de jó. Azután ő lett 3 napra az én háziállatom, ropogott, én szaladtam, nyílt és egyre nyílt. Csak azt bánom, hogy nem készült róla előtte fotó, de a végeredmény ilyen lett:

Láthatják, ott lapulnak belül a fekete héjú magok, állítólag akár 100 is lehet 1 tobozban, a saját termésemet még nem számoltam. 

 

Nohát ezután kiszabadítottam néhány példányt, kemény burok, mintha szénbe mártóztak volna, fekete a tenyerem is, de ki bánja, előttem a majdnem végeredmény, jó gazda voltam.

Már csak egyetlen kihívás maradt, kiszabadítani a magokat a héjból, a javaslat diótörő, nekem persze nincs, de már látom, hogy hiányzik, próbálkozom a fülbevaló készítő csípőfogóval. Nyilván semmi hatás. Telefonos segítségem végül a konyharuha, rá egy deszka, óvatosan kalapáccsal megoldást javasolja, én pedig megpróbálkozom ezzel a módszerrel. A technikámmal akadnak problémák, néhányat sikerül összezúznom, de azért nem termelek csupa selejtet. Viszont érzem, hatékonyabb lesz Herr Paprika kezében a kalapács, örülök a kis sikernek, íme:

Jó móka volt, amint sikerül begyűjtenem teljes létszámban a fenyőmagokat (pontosabban megkérem Herr Paprikát, hogy legyen olyan kedves), imbiszen bemutatkoznak egyéb formában is.

És persze a sérült példányokat már megettem.

Holnap érkezik hozzám a szülői különítmény, így kivételesen már ma kívánok mindenkinek remek hétvégét, tervek szerint hétfőn jövök.