Mielőtt még megpróbálnám menteni a menthetetlent, és kibogozhatatlan magyarázkodásba kezdenék arról, miért is vált az április ilyen bejegyzésekben ritka hónappá, inkább egy percig szégyellem magam. Aztán remélem, nem felejtettek és nem bosszankodtak.
Nincs is tovább, inkább néhány szó a nyári melegben eltöltött hétvégéről, amiben volt születésnap, a sajátom, csatangolás, kert, tó, hekk és kovászos uborka, palacsinta és harcsapaprikás, végre eper, ami kellemesen meglepett, és persze spárga, amit amolyan előzetes ajándékként vásároltam a piacon, hogy megkezdhessük a szezont, ahogy mindig. Az első hivatalos spárgaevés (a nem hivatalos most Éva spárgalevese volt, a legyőzhetetlen) minden évben a következő: spárga, lehetőleg fehér és zöld vegyesen, szárított sonka (most egy remek szlovént sikerült beszereznem), újkrumpli vajjal, petrezselyemmel, és valamilyen mártás. Az idei választás a narancsos hollandi mártásra esett, ami mondhatom, teljes siker volt, Herr Paprika remekül készítette el, és biztosan ismétlésre kerül.
A spárgázásnak itt még nem volt vége, megbeszéltük, hogy a megmaradt adagból lepényt sütünk, és itt kiemelném Herr Paprikát, aki nélkül ez a remek és lelkesen fogyasztott étel nem jöhetett volna létre. Dióecetes salátával nehéz belőle eleget és nem többet enni.
Itt a vége, lepény sül.
Spárgás-túrós lepény
35-40 dkg zöld spárga
25 dkg túró
1 dl tejszín
4 tojás
parmezán (választható)
25 dkg liszt
12, 5 dkg vaj
szerecsendió
só
bors
A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott vajat és egy egész tojást, végül némi só, majd gyors mozdulatokkal és hideg kézzel sima tésztává gyúrjuk. Ha esetleg túl száraznak találnánk, akkor nedvesítsük be a kezünket, és úgy gyúrjuk át. A tésztából golyót formálunk, fóliába tekerjük, kicsit kilapítgatjuk, majd legalább 30-40 percre hűtőbe tesszük.
A spárgák alsó, esetlegesen fás részét levágjuk, azután az alját egy kicsit meghámozzuk, majd alaposan megmossuk őket. Forrásban lévő vízben (csipet só) 4-5 percig főzzük a spárgát, azután leöntjük a vizet, és azonnal lehűtjük, hogy ne puhuljon tovább.
A túrót egy tálban simára keverjük a tejszínnel, sózzuk, adunk hozzá egy kevés őrölt szerecsendiót, borsot és egy marék reszelt parmezánt, végül belekeverjük a három tojást.
A tésztát kicsit kinyújtjuk, majd egy kivehető aljú lepényformába vagy egy kapcsos formába simítjuk úgy, hogy legyen egy kb. két centi magas pereme. Megszurkáljuk a tésztát villával, lefedjük sütőpapírral, öntünk a tetejére babot vagy lencsét, és 160 fokos (légkeverés) sütőben kb. 10 percig sütjük. Kivesszük a tésztát, ha esetleg van felesleges tojásfehérjénk, vékonyan megkenhetjük a tetejét, majd ráöntjük a túrós masszát, és szépen eloszlatjuk. A spárgák fejét levágjuk, majd felváltva elrendezzük a fejeket és a szárakat a lepény tetején, a forma szabadon választott.
A lepényt 170 fokos sütőben (légkeverés) 15-20 perc alatt készre sütjük.
Tányér, lepényszelet, mellé zöldsaláta és persze villa jár.
Jól látják, ez már nem lepény, nem spárga, hanem egy darabka orgonabokor, és itt még nincs vége, levezetésként jöjjön néhány hétvégi fotó, itt tartott éppen az április-májusi kert. És persze a lepény jó, igazán szezonális, és megérdemelhet egy kipróbálást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése