Kertészeti híradó: májusi állapot

A hétvégi kertlátogatás annyi váratlan, kellemes meglepetést tartogatott, hogy úgy érzem, itt az ideje helyzetet jelenteni. Két hét alatt látványos növekedésnek indult szinte minden, innen is köszönöm a múltkori esőt, valószínűleg leginkább az ő hatására éledtek fel olyan növények, amiket csendben már elengedtem. Szóval volt nagy öröm, lelkendezés, Herr Paprika inkább azon mosolygott, hogy kidagadok a büszkeségtől. Na de érthető, nem igaz?

A retekről már beszámoltam, sikeres akció volt, most kikerültek az utolsó darabok is, helyükre pedig beültettük a maradék paradicsompalántát. Az itthoni magról nevelés a paradicsomok esetében volt a legsikeresebb, huszonegy palántát növesztgettem a szobában, aztán az erkélyen, egyet elajándékoztam H.-nak, kettőt cserépbe ültettem az erkélyen, tizennyolc pedig a kiskertbe került. Kezdetben még sikerült tartanom a rendszert, matricákra írtam, hol várható piros, sárga vagy fekete paradicsom, aztán a szétültetésnél győzött a szertelen énem, a végeredmény teljes vegyülés, szóval várhatjuk a meglepetés paradicsomokat.

A két rövid sor cukorborsó nőtt a legtöbbet, most már ott tartunk, hogy kibillentek az egyensúlyból, azt hiszem, támaszték kellene, de még nem szívtam magamba hasznos információkat, a helyzet megoldásra vár. A megdőlt viszonyok viszont nem akadályozták a borsó virágzását, ahogy az első képen láthatják is, itt meg következik egy a jelenlegi burjánzásról.

A legnagyobb meglepetést a cukkinik okozták. Herr Paprika már szigorúan letiltott a további vetőmagvásárlásról, amikor egy állvány előtt álldogálva (persze csak nézelődés, semmi más) megláttam a nápolyi cukkinis tasakokat. És akkor vállalva azt, ami jön, a kosárba csúsztattam egyet, aztán ártatlanul mosolyogtam. Megvettük. Két hete szórtunk el 8-10 magot, és mostanra mindegyik palántává alakult. A remény egyre erősebb, hogy a nyáron saját cukkinivirágokat tölthetek majd, ugyanis a termés elvileg kicsi és karcsú, éppen alkalmas tűnik arra, hogy virágzáskor leszedjük.

Az öt articsóka egyelőre még tartja magát, a kísérleti kertészkedés legnagyobb sikere az lesz, ha egyszer majd saját articsókát ehetünk, de ebben azért még nem bízom annyira. Vagy de. Mellettük nőnek a padlizsánok, pontosan hárman, ebben az esetben a magok egyáltalán nem működtek, pedig igyekeztem őket jól tartani itthon, így aztán a piacon vettem palántákat, jól átvészelték a kiültetést, a többi meg ugye a jövő meg a zene.

A spenótot a múlt héten már emlegettem, negatívra értékelve a kerti történetet, ehhez képest az a néhány kibújt tő egészen méretes leveleket növesztett, le is szedtük őket, és arattunk mángoldot is, aztán a vasárnapi pisztráng mellé megettük őket. Serpenyőbe olívaolaj, rá az előzetesen megmosott, szárított mángold és spenót, két-három gerezd fokhagyma lereszelve, só és kedv szerint citromlé. Néhány percig pároljuk, aztán lehet is enni, halhoz, húshoz is remek tavaszi-nyári kísérő.

Végére még címszavakban: az újhagymák jól vizsgáztak, hamarosan elérik a megfelelő állapotot. Előbújt a bokorbab, kilevelesedett egy málnatő, a többire még várunk, a fekete ribizli láthatóan jól érzi magát, megjelent némi petrezselyem, a saláták töretlenül hozzák az újabb leveleket, és van két növekvő édesköményünk is. Most beterveztem egy-két rebarbarát a felszabaduló helyekre, aztán majd meglátjuk.

Így állunk most, a fejleményekről majd beszámolok imbiszen. Mielőtt még itt lenne a vége, annyit mindenképp szerettem volna, hogy a kert Péter és Éva közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre. Józsinak és Panninak pedig köszönjük a sok-sok telefonos segítséget.

Folytatása következik.