Sóska újra

Gyerekkoromban gyakran szerepelt a sóska, főzelék vagy inkább mártás, és az elhagyhatatlan főtt krumpli. Nem emlékszem, hogy ettük volna tojással, ha törlődött volna a fejemből, Panni majd kijavít. Spenót viszont biztosan sosem volt, na jó, nem állítom teljes magabiztossággal, de ha mégis, akkor is csak egyszer-kétszer fordulhatott elő a tányéromon. Ne kérdezzék, hogy és miért, vajon mi utálkoztunk erősen, vagy Panni nem volt a nagy barátja, nem tudnám megmondani. Sóska igen, spenót nem, röviden így foglalható össze a téma gyerekkori vonatkozása. 

Később aztán megváltozott a helyzet, egyetem alatt elkezdtem spenótot enni, és egyszerre rájöttem, ez jó, sőt nagyon jó, így azóta eszem nyersen, párolva, salátában vagy canelloniba töltve, pitében és citromosan. A sóskával viszont ritkultak a találkozások, és azok is megmaradtak ugyanolyannak, ami persze egy kicsit sem baj, jó néha azt érezni, mint tízévesen. Imbisz kora már években számolható, de eddig még egyszer sem bukkant fel rajta a sóska, na de ennek a hiánynak most vége lesz. A sóska egészen frissen került hozzám, Panni szedte otthon a kertben, enyém lett az első leszedett adag, hát próbáltam megbecsülni, felnőni a feladathoz, ahogy mondják, és végre kipróbálni valami mást is. 

Itt a vége, leves fő.

Sóskaleves

2 nagy marék sóskalevél

1 nagy krumpli

1 közepes vöröshagyma

1 alma

1 marék dió

fél deci tej (vagy tejszín)

méz

só

olaj

A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A sóskát, ha szükséges, megtisztítjuk, alaposan átmossuk, lecsöpögtetjük. A krumplit meghámozzuk, kis kockákra vágjuk. Egy kisebb edényben felmelegítünk egy kevés olajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk, míg üveges nem lesz. Jöhet a sóska és a krumpli, végül kb. 4 deci forró víz. Só, keverés, majd lefedve addig főzzük a levest, amíg a krumpli teljesen megpuhul. Közben száraz serpenyőben megpirítjuk a diót, hagyjuk hűlni, majd mozsárban összetörjük. Az almát alaposan megmossuk, cikkekre vágjuk, magházat kivesszük, majd a cikkeket kis kockákra vágjuk.

Az elkészült leveshez adjuk a tejet, simára turmixoljuk, ha túl sűrű lenne, akkor lazítjuk még vízzel. Kóstolunk, ahogy mindig, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.

Bögre, leves, alma és dió, végül a tetejére csurogjon egy kis méz. Két-három adagra számítsanak.

Ha újra sóskához jutok, megismétlem a levest, még akkor is, ha egyedül kell majd kanalaznom, Herr Paprika ugyanis nemet mond rá. Persze azért próbálkozom, ki tudja, hátha, egyszer...